Kerítésen innen
Gratula a Kossuth rádió csütörtöki felelős szerkesztőjének: Balog „lenemmondott” tartott imádságot
A műsorok szerkesztői felelnek az elhangzó tartalmakért. Ez vonatkozik a „konzerv anyagok” felhasználására is, amik előre felvett cuccok, ám lejátszásuk pillanatában ez másodlagos, nem tartozik a hallgatókra. Ennek tükrében a slendriánságon kívül jelent-e valamit, hogy csütörtök reggel Balog Zoltán hangján „csendült fel” a napi imádság?
Rinocéroszbőr az arcon, vagy…?
Annak ellenére, hogy Balog Zoltánt többen is lemondásra szólították fel a kegyelmi ügyben játszott szerepe miatt, csütörtök reggel ő tartott imát a Kossuth rádióban. Hogy az adást mikor vették fel, azt nem lehet tudni – írta az Index.
Az alábbi imádság hangzott el, amit a Médiaklikk oldalán (2024. február 15. 05:58) meg is lehet hallgatni:
„Hűséges Istenünk, ne engedd elhalni bennünk a vágyat, a reménységet a te békédre, királyságodra, országodra, mely ugyan nincs rajta a világ térképén, mégis valóságosabb hely lehet az életünknek, mint némely közigazgatási egység, utca vagy házszám. Ne engedd kihunyni bennünk a bizonyosságot, hogy te újjáteremted az embert, hogy te elküldöd hozzánk újra és újra Jézus Krisztust, akinek arcán felismerhetjük saját arcunk eredeti vonásait, akiben megláthatjuk magunkat, megláthatjuk életünket úgy, ahogyan te látod”
– mondta a püspök, majd így folytatta:
„Köszönjük, hogy várhatunk országodra, mely eljön, királyi uralmadra, mely gátat szab a gonosz munkájának. Köszönjük, hogy várhatunk az új emberre, várhatunk saját megújult életünkre, melyet te nekünk készítettél. Köszönjük, hogy eljön, megérkezhet az a szeretet, mely nem haszonelvűen tekint a másikra, az a békesség, mely a tőled kapott bizonyosságból születik, az a remény, mely nem saját terveink és céljaink beteljesülését várja, hanem az újjáteremtett életet, a jó teremtésre hasonlító világot, az újjászületett embert bennünk és a másikban. Köszönjük, hogy láthatjuk szereteted jeleit már itt és most a hozzád forduló életekben, a minket megvilágosító szavakban, melyek tőled jönnek, és az erőben és az örömben, melyeket tőled kapunk, melyek erőssé, széppé tehetik az életünket. Ámen.”
