Connect with us

Banánköztársaság

Szanyi Tibor: jogállam még nincs, de lehet

Szanyi Tibor: jogállam még nincs, de lehet
Megosztás

A szocializmusnak hazudott rendszerben alig fogyott a WC-papír a boltokban, ugyanis a többség a munkahelyéről hordta haza. Hasonló jelenségek voltak szinte minden területen. Ki mit gyártott, nagyjából azt vitt. Volt, amit könnyebben lehetett, és volt amit egyáltalán nem, bár mindent megpróbáltak. Ha volt irodista ismerős, akkor az A4-es papírral sem volt gond.

A rendszerváltoztatás sem hozott túl sok újat, csak a módszerek finomodtak

Lehetővé vált a törvényes lopás, amit Marx kizsákmányolásnak nevezett, cserébe egyre nehezebb dolguk lett a kisebb szarkáknak.

Egy szó, mint száz, a néplélek nem különösebben izgatja magát a bűncselekmények kapcsán, hacsak éppen nem közvetlen elszenvedője mondjuk egy betörésnek.

A jogérzékétől tartósan megfosztott társadalomban szinte fel sem tűnik, amikor a hatalom henceg bűncselekményekkel. Talán emlékszünk, hogy a kormány nemrég több, mint kétezer “embercsempészt” eresztett szabadon, jóllehet nem egészen tiszta, hogy egy kormány miként írhatott felül bírói ítéleteket? Az érintettek között voltak hivatásos bűnözők és naiv taxisofőrök egyaránt, bár azért kétséges, vajon miért nem tűnt fel pl. egy budapesti taxisofőrnek, hogy valami nem stimmel, amikor nem a diszpécserközpontból vesz fel rendelést a déli határ közeléből, hogy a nyugati határra vigyen euróval fizető és fura nyelveken beszélő “turistákat”?

Valami hasonló vált kormányzati virtussá, amikor is a miniszterelnöktől kezdve egy halom megszólaló azon vihog, hogy mégis beengednének pár “migránst” az országba, hogy aztán busszal Brüsszel főterére vigyék őket, ezzel is tiltakozva a brüsszeli bürokraták bevándorláspárti sunyisága ellen.

Nos, itt is van néhány bibi

  • Először is a brüsszeli bürokraták csak annyiban brüsszeliek, hogy az EU ottani intézményeiben dolgoznak, sokan köztük magyarok.
  • Másodszor, a brüsszeli főteret igazgató helyi önkormányzatnak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az EU tagországainak kormányfői milyen közös bevándorlási politikát üzemeltetnek, illetve ez kinek tetszik és kinek nem?
  • Harmadszor, az amivel Orbánék fenyegetőznek az a világon mindenütt embercsempészetnek számít, ami pedig bűncselekmény.

Folytassuk úgy, hogy a magyar kormány azért épített kerítést, hogy be ne jöjjön senki, aki pedig egy normál határátkelőn kér bebocsátást, azt kvázi börtönbe, szebb nevén tranzitzónába vágják. (Illetve már nem, mert ez utóbbiakat megtiltotta az EU.)

Aki viszont mégis átjut a kerítésen, ami tényszerűen egy pár kilométeres látványszakaszt leszámítva amolyan hevenyészetten legurított és akár könnyen átugorható szögesdrót spirál, az nyugodtan elsétálhat Szlovákiába és Ausztriába. Ez évente bő százezezrnyi ember, legalábbis a szlovák és az osztrák határőrizeti statisztikák szerint.

Nyilván emögött is van magyar kormányzati jogsértés, hiszen az EU határállamaként rengeteg vállalásunk van a többiek felé, amiért egyébként sok milliárd eurót markoltunk fel az elmúlt 20 évben.

Igaz, a kerítésre egy fillért sem kaptunk, de tagtársaink miért is fizetnének nekünk egy olyan műtárgyért, ami láthatóan fabatkát sem ér?

Ámde elvileg mit is kéne csinálnunk?

Éppenséggel szívünk joga, hogy akár senkit ne engedjünk be, viszont a kérvényeket regisztrálni kellene, márcsak azért is, hogy ha az illető mégis bejutna valahol máshol, akkor legyen azonnali jogalap a kiutasítására, és ne kelljen más országokban ismételt adminisztrációba fogni! Ezt a munkát egyébént az EU szívesen megfizetné nekünk.

Minthogy azonban ilyen szolgáltatást nem nyújtunk, így ettől a pénztől is elesünk.

Tehát amennyiben a magyar kormány mégis beengedne pár migránst, akkor őket regisztrálnia kellene, s mindaddig, amíg ki nem utasítja őket, addig az országunk területén kellene tartania. Ha mégis adna tartózkodási engedélyt, akkor a migráns az EU-n belül már oda megy, ahová csak akar, leszámítva ha az adott kormány mindössze a saját területén való tartózkodást engedélyez.

Más szavakkal szólva, ha elbírálás nélkül más országokba szállítja, az a szó legszorosabb értelmében vett embercsempészet lehet.

Orbán viszont épp ma ment Olaszországba, hogy az egykori olasz belügyminiszterrel, Matteo Salvinivel találkozzon, akire nemrég hat éves börtönt kért az ottani ügyészség, az ő estében emberrablás miatt. Annyi történt, hogy 2019-ben, akkori belügyminiszterként megtiltotta, hogy egy hajóról 147 bevándorló az olasz földre lépjen. Nem mellékes, hogy a mininiszterként hozott döntését a palermói ügyészség simán felülbírálta, és beengedte a szerencsétleneket, mondván embereket nem lehet egy hajóba zárva tartani, csak úgy.

Nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb Salvinire és Orbánra egyaránt elfogatási parancs születne.

Viszont az se lepne meg, ha Magyar Péter is így járna

Az ő esete annyiban egyszerűbb, hogy csak politikai alkura ajánlott olyasmit, ami nem az övé.

Konkrétan az EP mentelmi jogára hivatkozva akarta kormányt arra késztetni, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez! Szó szerint a csatlakozás fejében a mentelmi jogáról való lemondást kínálta, ami gyaníthatóan hatalommal üzérkedés.

Vicces körülmény, hogy az EP minden valószínűség szerint mégis “ingyen” fogja felfüggeszteni a mentelmi jogát Magyar Péter esetében. Tényszerűen az európai parlamenti képviselőknek sincs saját mentelmi joguk, bármennyire is állít ilyeneket a felszínes sajtó. Mentelmi joga ugyanis az EP-nek van, amit az egyes képviselők esetében gyakorolhat. Minthogy az EP beleegyezése nélkül semmilyen hatóság semmilyen vizsgálatot nem folytathat az EP-képviselőkkel szemben, ezért ugyanezen döntésig az EP-képviselők sem tehetnek semmit, illetve ha mégis, az semmis. Egyedüli kivétel a tettenérés esete, és lám, Magyar Péter esetében ez akár adottnak tekinthető, hiszen a cselekményét nagy nyilvánosság előtt követte el.

Az egész NER a jogászkodásra épül, azaz a disznóságok jog általi fedezésére. Orbán és Magyar egyaránt jogot végzett NER-lovag, s azzal a gőggel élnek, hogy ezért ők kivételek lehetnek a jogalkalmazás alól. Remélem, tévednek.

Szerző