Banánköztársaság
Ágoston László: Magyarország nem lehetett a vas és acél országa vas és acél nélkül, de lehetett volna a gógyi országa
Ágoston László énekművész, a Moltopera vezetője, zenei menedzser, marketing tanácsadó és blogger. A 2017-ben elhunyt T. Ágoston László író fia. A 2018-as országgyűlési választásokat követően hagyta el Magyarországot, jelenleg az Egyesült Királyságban, Bristolban él. Közösségi oldalán gondolkodott el arról mivé lehetett volna Magyarország és mivé lett….
Az út előre nem a „kanyarban előzés”….
„Van egy barátom, aki egy japán cégnek dolgozik
„a megoldhatatlan feladatok osztályán”
– amikor Japánban a mérnökök végleg elakadnak, elküldik Magyarországra a megoldhatatlannak hitt problémát, és tízből háromszor a magyarok megtalálják a megoldást.
Miért? Mert teljesen máshogy állnak hozzá
A magyar gondolkodás (bár szerintem ez igaz lehet a szomszéd népekre is) csavaros. Mi máshogy nőttünk fel, mint a nyugatiak. Más problémákkal, más társadalmi közegben, más szabályok szerint. Ennek aztán van rengeteg rossz oldala, de ugyanúgy előnye is.
Nem véletlenül mondták Hollywood hőskorában, hogy a magyar mögötted lép be a forgóajtón, de előtted jön ki.
Szerintem ebből lehetett volna gazdasági előnyt generálni:
beletolni a világ pénzét oktatásba, és nyomorult összeszerelő-csarnokok helyett tervezőirodákat létrehozni.
Támogatni a magyar innovációt, hogy nemzetközi sikereket érhessen el, és a magyar cégek összeszerelő-csarnokainak találni helyet máshol a világban.
Létrehozni azt a teret, amiben a következő Karikó Katalin már nem kényszerül Amerikába.
Főnökké válni beosztott, tulajdonossá alkalmazott helyett
Magyarország nem lehetett a vas és acél országa vas és acél nélkül, de lehetett volna a gógyi országa, mert az nagy mennyiségben rendelkezésre állt.
Milyen érdekes alternatív univerzum lehet ez! Amiben
- Szekszárdon mesterséges intelligencia fejlesztés zajlik,
- Miskolc a blokklánc-technológia fellegvára,
- Szegeden orvostechnikai áttörések születnek, és
- az angolul kiválóan tudó magyar munkaerő Békéscsabáról dolgozik a világ nagy cégeinek online.
Dollárért
Az iskolákban pedig csak a diákok második vonala megy el kutatónak, mert a legjobbakra tanárként van szükség – és tanárként kiemelten jól is keresnek. Egy ponton maguk a magyar cégek finanszírozzák az oktatást, mert az az ő keltetőjük: még az iskolapadban akarják lehalászni a legjobbakat, amíg lehet.
Tulajdonképpen semmi mást nem kellett volna tenni, csak a fociakadémiák helyett (úgyis idegenlégiósokat veszünk, nem?) tudományos, oktatási akadémiákat létrehozni.
Erre persze mondhatod, hogy ez csak egy szűk elitnek lenne jó (nem mintha a gyárakban milliók dolgoznának), de a valóság az, hogy ha van fizetőképes magyar kereslet, akkor jó lesz az arra épülő szolgáltatásoknak is.
Jó lesz a péknek és lesz hol takarítani a takarítónőnek.
Akik viszont ugyanúgy profitálhatnak egy magasabb szintű képzésből, többet érthetnek meg a világból, sikeresebbek lehetnek a saját életükben ezáltal.
Ez lenne a „mellékhatás”.
Emlékszel, hogy 25 éve Magyarország még vezette a régiót, amiben ma tökutolsó? Szerintem ez lett volna az út előre. És meg is lehetett volna csinálni.”
Szerző
