Banánköztársaság
A jövő már ismert, a holnap még nem – Orbán szerint a világ
Jövőre fantasztikus évünk lesz. A gazdaság teljesítménye 3-6 százalékkal bővül, belátható időn belül egy millió forint lesz az átlagbér, 400 ezer forint a minimálbér, megoldódnak a lakhatási gondok, a kisvállalkozások kasszájába ömlik majd a támogatás. Maga Nagy Márton, gazdasági miniszter mondta, hogy : „nem kell ahhoz Nobel-díjat kapnia valakinek, hogy kitalálja, hogyan működjön egy ország.”
Az élő eurázsiai gondolat
A miniszter ismeri a helyzetet és tudja, mi a teendő. Persze Orbán Viktor is tudja, csak -meglehet- kissé másképp. Az Eurázsiai Fórumon múlt, jelen és jövő szerves egységben világosodott meg Orbán Viktor és Matolcsy György előadásai alapján, de mégis mindketten inkább a jövő mibenlétére adtak páratlan prognózist. Némi egyszerűsítéssel (és nem először) mindkét szónok nyomatékosította, hogy
a Nap immár Keleten kel, és Nyugaton hanyatlik.
”Orbán Viktor szerint ha az ember úgy gondolja, hogy a hagyományos nyugati változások világértelmezése többé nem érvényes, akkor van egy intellektuális késztetés arra, hogy keressen egy másikat. …A politika lényege az ütemérzék. Sok okos ember van a világon, egy kormányzat a világon lévő összes tudást be tudja gyűjteni. Tudás mindig van. A politika nem a tudás birodalma. A politika az alkalmazás birodalma. Az alkalmazás lényege pedig az ütem. Nem csak jó dolgokat kell alkalmazni, hanem megfelelő időpontban kell alkalmazni. Minél kisebb egy ország, ez annál inkább igaz, hangsúlyozta Orbán Viktor, hozzátéve: egy akkora ország esetében, mint Magyarország, az ütemtévesztés halálos…. Magyarország, nem lehet buta, nem lehet lassú, nem lehet unalmas, nem lehet követő, nem hagyatkozhat mások megértésére és interpretációjára. Élesnek, gyorsnak, okosnak kell lenni, nyitottnak a világra, és folyamatosan gondolkodni kell. (Közbevetés: A fenébe is! Eddig ezt miért nem tudtuk? Vagy tudtuk, csak nem tettük?!) …Nem várhatunk, saját stratégiát kell kialakítanunk. Magyarországnak készen kell állnia, be kell fogadnia azt a tényt, hogy az előttünk álló időszak Eurázsia évszázada lesz, és az ebben elfoglalt helyünket nekünk magunknak kell kijelölni, és nem egy európai stratégiából kell származtatni. A jó hír az, hogy van ilyen stratégánk. A gyanútlan szemlélők csak ütközések és viták formájában érzékelik, de az összes vitánk, ami Brüsszellel fennáll, az abból a tényből fakad, hogy Magyarországnak van egy stratégiája, amely az új realitásokból indul ki. Mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat. Ennek a szónak mi vagyunk a megtestesülése. Ázsiából érkezett nép vagyunk, és közben ízig-vérig nyugati, európai néppé váltunk.
Orbán Viktor meggyőződése, hogy … végre egy olyan szerencsés időszak előtt állhat a világgazdaság és az európai gazdaság, amely Magyarország számára is a fejlődés történelmi lehetőségét adja meg.”(Idézet vége – Index)
Nekünk van stratégiánk
Meg kell adni, lenyűgöző ez a gondolati gazdagság, amellyel a miniszterelnök (nemkülönben a jegybankelnök) felvázolja Eurázsia, s benne Magyarország jövőjét.
Egyelőre ugyan egy lakosra számítva Amerika, Európa 12 vezető országa átlagban nagyjából hétszer nagyobb teljesítményt nyújt, mint Kína, India és Oroszország együttese, de a jövő erről nem tud, tehát ezt nem is kell tekintetbe venni.
Azon konok kétkedők számára pedig, akik a jövő évi hazai gazdasági kilátásokat borúlátón ítélik meg, világosan láttatja, hogy Magyarországot okos elmék irányítják, ha nincs is Nobel-díjuk.
Nekünk van stratégiánk, nekik meg nincsen.
Szó, ami szó, kivételes nemzet vagyunk itt Európában, ha talán nem is azért, mert ázsiai eredetünk ellenére még létezünk a Kárpát medencében.
Különlegességünket inkább az adja, hogy az országot már vagy 15 éve kormányzó okos fiúk ilyesfajta maszlaggal etették egész idő alatt a választókat, akik nem csak a csalit, hanem az úszót is bekapták, és hatalmon tartanak egy olyan gyülekezetet, amely (leginkább a vagyonszerzésben) nem ismer erkölcsi, politikai, hatalmi korlátokat.
Magyarország Orbán és a Fidesz kormányzása idején csaknem minden mennyiségi és minőségi mutató szerint fokozatosan lemaradt a nemzetközi versenyben nem csak az EU leggazdagabb országaihoz képest, hanem a velünk együtt induló, volt szocialista országokhoz képest is. Pedig a kormányrúdnál jobbára ugyanazok az okos fiúk ücsörögtek egész idő alatt.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
A kínos magyar jelen
Most, hogy szépecskén lemásztunk a gödör mélyére, ugyanazon okos fiúk már egészen új világrendet vizionálnak, a változások élén Magyarországot fantáziálják, miközben országunkban gazdasági visszaesés van, még az is kétséges, hogy a jövőre jósolt növekedés milyen ütemű lesz, hogy van-e realitása a bérek beígért növelésének, hogy az infláció és a forint gyengülése nem borítja-e fel az eleve ingatag pénzügyi egyensúlyt. A nagy közszolgáltatási rendszereket csak az imádság működteti, a szociális háló rongyos, a kormány az önkormányzatokat kifosztja, illegális szemétlerakók sokasága mérgezi a földet, vizet, levegőt, mert senkinek sincs gondja rájuk, inkább akkumulátorgyárakat építünk, hátha majd minden ellenzéki belefullad a szennybe. Ezekről a dolgokról, a kínos magyar hétköznapokról az Eurázsiai Fórumon szó sem esett.
Másfél év múlva választás lesz. Ezek a bajok nem fertőzik a fideszes közéletet, mert a döntéshozó Pató Pálok megvonják a vállukat: „Ej ráérünk arra még!” Orbán Viktor pedig azt hiszi, világpolitikát csinál, békét Trumppal, és új világrendet, nem ér rá csip-csp itthoni dolgokkal foglalkozni.
A sajnálatos az, hogy a nagyon okos fiúk Eurázsiáról, gazdasági semlegességről beszélhetnek bármennyi éktelen ostobaságot, ha képesek azt a látszatot kelteni, hogy tudják, mit beszélnek, és hogy döntéseik nyomán majd (egyszer, valamikor) felvirrad a szép magyar világ, bízhatnak a tájékozatlan választókban. Addig pedig majd Trump és a jóisten megsegít bennünket.
