Kerítésen innen
Két, látszólag egymással köszönőviszonyban sem álló hír, amit a letelepedési kötvény-biznisz kapcsol eggyé
Az egyre szövevényesebb és szinte naponta új információval bővülő hírtengerben, amikben csupán az a közös, hogy a 15 éve regnáló kormány ügyleteinek részletei bontakoznak ki belőlük nem egyszerű dolog eligazodni. Nincs ezen mit csodálni, hiszen a még működő jogi lehetőségek kényszere miatt kelletlenül közre adott információkkal pont ez a zürzavar-keltés a NER-cél. Ebben próbál rendet vágni a Vidéki prókátor néven publikáló ügyvéd.
Két, látszólag össze nem függő hír
- „Minapi hír, hogy a Luxustóni néven is emlegetett Rogán Antal elégtételt vár azoktól, akik „belerúgtak” az amerikai szankciós listára kerülés ürügyén.
- Az is friss hír, hogy Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár derekasan, már-már az esélytelennek kijáró szimpátiát keltő módon küzd azzal a nehezen feloldhatatlannak tűnő dilemmával, melyet azon kérdés eldöntése okoz, hogy dicséretes módon felújították-e a kórházakat az elmúlt 15 év során, ezért azok aztán nem lepusztultak, hanem nagyon is európai szintűek, vagy éppen ellenkezőleg: nem újították fel a kórházakat, ezért aztán azok lepusztultak, de ezért a lepusztultságot eredményező mulasztásért nem a 15 éve kormányzó politikai erő, hanem a politikába alig több, mint egy éve berobbanó Magyar Péter a hibás. Legutóbb a miskolci megyei kórház gyermekegészségügyi központjánál haknizott Takács államtitkár, aki ezúttal akként kísérelte meg átvágni a gordiuszi csomót, hogy mutatott olyan felújított egységet, ahol még WC-papír és szappan is volt, meg mutatott Magyar Péter miatt fel nem újított részleget is, ami pedig lepusztult volt. Mindenesetre, szurkolunk továbbra is államtitkár úrnak és lankadatlan érdeklődéssel követjük az egészségügyi intézmények felújításával kapcsolatos politikai kommunikáció labirintusában Thészeuszként folytatott hősies küzdelmeit.”
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
„Mi viszont kössük össze most
a Luxustónival, valamint a Takács államtitkár úrral kapcsolatos fenti híreket, s legyen az összekötő kapocs a Luxustóni által kezdeményezett és kidolgozott híres-neves-nevezetes letelepedési kötvény biznisz.
A szabad sajtónak köszönhetően már bőséges irodalma van a letelepedési kötvény biznisz „eredményeinek”, melyeket a következőképpen lehet összefoglalni.
- A Luxustóni által kezdeményezett letelepedési kötvény bizniszt szinte kizárólag adóparadicsomokban bejegyzett offshore-cégek bonyolították le, melyek a magyar kormány programjának köszönhetően mintegy 155 milliárdos bevételre tettek szert. A programnak „köszönhetően” egyébként mintegy 20.000 külföldi kapott letelepedési engedélyt Magyarországon. (Mielőtt továbbmennénk, ezen a ponton tegyük fel a kérdést: a külföldiek adóparadicsomokban behegyzett offshore-cégeken keresztül, tízezerszámra történő behozatala inkább keresztényi tett volt, mint szuverenista, vagy fordítva: inkább szuverenista volt, mint keresztényi. Nem könnyű kérdés, úgyhogy ne is töprengjünk rajta, hanem menjünk inkább tovább!)
- A programnak köszönhetően a jogszabályt megszövegező, a sajtó szerint Luxustónihoz és Habony Árpádhoz közel álló ügyvéd irodája mintegy tízmilliárdot kaszált. Tízmilliárdot. Egyetlen egy ügyvéd irodája. (Merthogy, az adóparadicsomban bejegyzett offhsore-cégek mellett szükség volt egy ügyvédre is, s mit tesz Isten, az pont Luxustóni és Habony ügyvédje volt. Vannak ilyen véletlenek.)
S hogy mi jutott nekünk, magyaroknak mindebből a Luxustóni fejéből kipattant keresztény-szuverenista csodából?
Hát, kérem szépen, nagyjából húszmilliárd. Mínuszban. Ugyanis ennyi veszteséget termelt nekünk az a program, ami az offshore-cégeknek 155 milliárdot, ügyvéd úrnak pedig tízmilliárdot hozott, pluszban.
(Mit gondolnak, nem lenne túlzott jóhiszeműség azt feltételezni, hogy a nyereség 100 %-ban ott maradt a programot lebonyolító offshore cégeknél és ügyvéd úrnál? Nem lehet, hogy ez volt az egyik oka Luxustóni listára kerülésének és messze járunk vajon az igazságtól, ha ezt a bizniszt is azon okok közé soroljuk, melyek megalapozták Luxustóni mindenkori feleségének királynői garderobe-ját?)”
„Na, kérem, Thészeusz államtitkár úr! Akkor itt álljunk meg egy szóra (ahogy Grétsy tanár úr mondaná)!
Ha a programba nem iktatták volna be az offshore-cégeket és az ügyvéd úr irodáját, akkor az, a fentiek szerint, körülbelül 145 milliárd hasznot hozott volna nekünk, magyaroknak, igaz, viszont nulla forintot az offshore-cégeknek és ügyvéd úrnak. Ebből a 145 milliárdból pedig 36 kórházban lehetett volna olyan komplett műszaki és energetikai fejlesztést elvégezni, mint amilyet Miskolcon nem tudott Magyar Péter megakadályozni. Ha Önök legalább tizedannyire szeretnék a magyarokat és a hazájukat, mint saját magukat – ami pedig még a hazaszeretet és a tisztesség orbáni mércéjével mérve is elvárható lenne -, akkor is legalább 3-4 kórházat fel lehetett volna csak ebből az egy bizniszből újítani.
És ez csak egyetlen egy mutyi a sok közül, államtitkár úr!
Nem beszéltünk még például a lélegeztetőgép-bizniszről, a brutálisan túlárazott állami megrendelésekről, vagy arról az orbitális méretű bankrablásról, amelyről már tíz éve is minden épeszű ember pontosan tudta, hogy az fog történni, ami valóban megtörtént.
Csak Önök nem tudták. Meg a legfőbb ügyész. Meg a felesége. Meg a lánya. Mert pusztán már az is csak egy ócska banánköztársaságban fordulhat elő, hogy a jegybankelnök közeli hozzátartozója és annak barátai bármilyen módon hozzáférhetnek a jegybank által kezelt pénzekhez.
Szóval, sok sikert a labirintusban államtitkár úr!
Jó Ariadné gyanánt annyit azért segítek, hogy a Minotaurusz, aki ellen harcol, az nem Magyar Péter! Hanem a kapzsiság, a jellemtelenség, a gátlástalanság és a tisztességtelenség mindent felfaló szörnyetege. Azt kellene legyőznie. Félek azonban, hogy ez a küzdelem már eldőlt: Önök már mindannyian ennek a szörnynek a gyomrában vannak.
Amúgy, tényleg azt hiszik, hogy mindezt meg fogják úszni?”
Szerző
