Banánköztársaság
Szanyi Tibor: aki hülye, haljon meg! – A parajdi-eset: aratták a turizmus gyümölcsét, de nem foglalkoztak az értékmegőrzéssel
Kegyetlen mondás ez a cím, de jogos. Többnyire azokban az esetekben csúszik ki a szánkon, amikor valaki tudatlanul nyúl valamihez, avagy ami még rosszabb, hogy tudja mivel játszik, és mégis hanyag. A parajdi eset…..
Minden jel szerint ez történt Parajdon,
amikor a Korond-patak betört a geológusok szerint több, mint két millió évvel ezelőtt keletkezett, több kilométeres léptékben keletkezett sótömegbe amely eleinte sóbánya, majd manapság a környék óriási turisztikai attrakciója volt. Az esőzések miatt hirtelen megduzzadt patak a különböző repedések keresztül elképesztő mennyiségű vízzel töltötte meg a járatokat, s félő, hogy a víz feloldja a sót, így az egész rendszer összeomlik, felszíni következményeket is maga után vonva. A jelenség nem mai keletű. Már huzamosabb ideje bajlódtak a vízbetörésekkel, de csak felületesen kezelgették a problémát, hol szivattyúkkal, hol a patak elvezetésével, hol agyag tömedékelésével. Legfőképp persze tervekkel, amelyekből igen kevés valósult meg, állítólag pénzhiány miatt.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>
Tegyük fel azonban a kérdést,
ha a patak vize több millió éven át nem folyt be az üregekbe, illetve két ezer éve a rómaiak óta fejlesztett bányajáratokba, akkor vajon mitől lett mára ilyen rossz a helyzet?
Igen valószínű, hogy attól, amit Fogel Frigyes írt nemrég, hogy t.i
a kapzsiságban társ-tettes helyiek évek óta lopták az erdőt, így egyre kevésbé volt, ami felfogja az esőket, s az időnként áradattá duzzadó patak pusztító erővel hordta a vizet a táguló repedéseken át a mélybe.
Szóval, mindenki aratta a turizmus gyümölcseit, de senki nem foglalkozott komolyan az értékmegőrzéssel, a természetet is ideértve. Csak a kizsákmányolás zajlott. Az elkeseredett nyilatkozatok szerint a sóbánya menthetetlenül elpusztul, de még az optimisták szerint is elképesztő összegekbe kerülne az akár csak részleges felújítás, ha egyáltalán megérné. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez a varázslatosan szép település és környék véglegesen tönkremegy és elsorvad, sorsok ezreit megpecsételve.
Őszintén szólva nem tudok szolidaritást vállalni az érintettekkel, legfeljebb sajnálatot érzek az esetleges ártatlanok iránt
Egy szédületes tempóban épülő, gazdagodó közösség ne vette volna észre, hogy piszok nagy baj lesz az erdőirtásból? Aligha.
Már a honfoglaló, majd letelepedő eleink is ismerték a ‘tartásos’ gazdálkodás követelményeit, amit manapság fenntarthatóságként említünk.
De ugyanez lesz a Balatonnal, ahol a kőbunkó újgazdag NER-elit betonoz mindent ész nélkül a nádasokat nem kímélve, a befolyt ereket keresztül vágva, avagy “csak” a szaros partmenti pázsitjaikat műtrágyázva. A Velencei-tó, vagy a Fertő-tó se magától haldoklik, hanem jól tudhatjuk milyen szörnyű műveletek zajlanak körülöttük, akárhány magas kerítést húznak a disznóságaik köré.
Hosszasan sorolhatnánk a veszélyeztetett környékeinket, s immár a véglegesen tönkrementeket is.
Erdélyben most Parajd, nálunk pedig a Homokhátság ment gajra, de egyre több ilyen példa lesz, amin hüledezni biztos fogunk, tanulni belőle esetleg, tenni ellene pedig aligha.
Szeretném leszögezni,
hogy azok a magyar pártok, amelyek a programjukban nem foglalkoznak a vízgazdálkodás megannyi vetületével, azaz magát a vizet nem teszik a törekvéseik sűrűjébe, azok egyetlen szavazatot sem érdemelnek, hiszen nem törődnek a jövővel. Tragikus, ám a kapitalizmus megjelenéséig a földesurak és a települési közösségek mind tudták, mit is jelent a környezet megóvása? Konkrétan az életünket. Azóta csak a pillanat profitja számít. Igen, ez a végjáték. Aki hülye, haljon meg!
Szerző
