Ha egy országban megszűnik a jog, akkor – remélhetőleg – a jogász az, aki ezt elsőként észreveszi, de utolsó lesz, aki beismeri. Önző és altruista okból egyaránt.
Hiszen ha nincs jog,
akkor miből él, de ugyanennyire motiválja, hogy akkor a tudásával, tapasztalatával nem tud hozzájárulni a viszonyok javításához, egy jobb jövőhöz. Ezért az utolsó utáni pillanatig kétségbeesetten fog ragaszkodni hozzá, hogy szakmája igenis értékes.
Ugyanígy, ha egy országban a látható, elemezhető és magyarázható folyamatok irracionális eredményekhez vezetnek, akkor ezt először az elemzők érzékelik, és a legvégsőkig ők fogják tagadni.
És ha egy országban megszűnik a politika, akkor leghamarabb a politikus érzi magát ettől kellemetlenül, de a legvégsőkig ő fog kapaszkodni az ún. politikai eszközökbe. Az utcai forradalmárnak, a szamizdatszerkesztőnek és a politikai fogolynak nem jár képviselői fizetés.
Mindegyik sorolt esetben, ha az illető ragaszkodik a „szakmájához”, a meglévő tudásához, a „valósághoz”, úgy az abnormális viszonyok normalitásként való feltűntetéséhez járul hozzá.
Jelenleg – a számtalan elsőre fölháborító beszámolón, a megalapozott gyanún, a tudott és leplezetlen visszaéléseken túl – számtalan összeesküvés-elmélet forog közszájon. Ez így természetes, így emberi. Fölösleges bárkit is arra inteni, hogy nem az ufók szavaztak, nem azeri vezetékeken ömlöttek a fideszes voksok, hanem maga, a rendszer csalás uralmi viszonyaival, primitív propagandájával, megfélemlítő eljárásaival, pártos hivatalaival és így tovább. Ezt a címzett tudja jól, együtt él vele, és nem tudott mit tenni ellene. Most konkrétumot akar indulataihoz. A benne lévő indulat pedig valós és jogos. Lecsillapítása nem megfontolt, hatékony cselekvéshez, hanem beletörődéshez vezet. Hogy mehet haza élni tovább az élhetetlen körülmények közé.
Bármilyen fura, de a fentiek is a felelősség kérdéséhez tartoznak.
Hont András
https://varosikurir.hu/magyar-gyorgy-ketely-bizottsagotsaga/