Elek István semmilyen gesztusra és lényegi változásra nem számít

Elek István, Orbán Viktor hajdani tanácsadója széles körű összefogásra buzdította a teljes ellenzéket. Az ellenzék számára elvesztett választás után most az okokat boncolgatja a régóta a Heves megyei Kerecsenden gazdálkodó, állattartásból élő közgondolkodó.

A Népszavának adott interjúban egyebek között azt mondta, hogy „a Fidesz a vásárhelyi kurdarctól megijedve hihetetlen erőket mozgósított a választókerületi aktivitás erősítésére, a szavazók mobilizálására, s ennek hatása a leghátrányosabb térségekben, szegregátumokban, illetve az elöregedő, alacsonyabb iskolázottságú, úgynevezett depressziós területeken volt jelenős. Itt az államot képviselő önkormányzatokkal szemben nincs semmilyen más politikai erő vagy aktivitás. Szinte mindenki az államtól függ, tőle kapja a közmunkát, a segélyt. Ha pedig nem közmunkafüggő, akkor többnyire idős, nyugdíjas, magányos vidéki ember, akihez csak a közszolgálati rádió és tévé jut el, vagy – miként azt például Nagykállóban a szüleimnél meglepve láttam kevéssel a választás előtt – az ingyenesen terjesztett bulvár, a Ripost, a Lokál, a Habony-média szóróanyagai. Ide egyéb írott sajtó nem jár, a megyei lapokat is legfeljebb hétvégén, a műsorújság miatt veszik meg az emberek.”

„Észre kellett volna venni, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van a vidéki társadalom jelentős része, és nem most dühösnek lenni emiatt, hanem jóval korábban tenni ellene a pártoknak, meg a civil mozgalmaknak. Ebben a vereségben erősen benne van a baloldal, főként az MSZP vidéki leépülése. Eltűntek a vidéki szervezeteik, életjeleik, aktivitásuk.”

„Az ellenzék, s az értelmisége nem tehet mást, mint amit a Fidesz csinált 2002 után: valamiféle mozgalmi munkába kezd, személyes aktivitást mutat, érzelmekkel, szimbólumokkal, egy közös politikai nyelv és kultúra megformálásával, közös követelésekkel szólítja meg a mellette álló társadalomrészt. Hisz’ összességében nyolcvan-százezerrel több szavazatot kapott az ellenzék, mint a kormánypártok: a városiasabb, mozgékonyabb, iskolázottabb réteg nagyobb arányban van az ellenzék oldalán, mint a Fideszén. Ettől a rétegtől pedig el lehet várni, hogy ne fülét-farkát behúzva „bekkelje ki” a következő négy évet, hanem anyagi erővel és személyes áldozatvállalással, az ellenzéki média feltámasztásával vállaljon szerepet, szervezzen különféle köröket, fórumokat, s valamilyen közvélemény-formáló erőként lépjen fel legalább a nagyvárosokban, kerületekben, egyetemi központokban, de akár a kisvárosokban vagy nagyobb favakban is.”

„Vagy felépül egy új, egységes ernyőpárt, amelyik egyetlen kihívója tud lenni a Fidesznek, vagy ha ez nem megy – mert az ellenzék nem vezérelvű tábor -, meg kell kötni azokat az alkukat, amelyek hézag nélkül össze tudják illeszteni az ellenzéki erőket.”

Orbán Viktor volt tanácsadója végül azt mondta a kormányfőről: „Semmilyen gesztusra és lényegi változásra nem számítok. Az önkormányzatok, a bíróság átalakítására, a maradék független fórumok bekebelezésére fel fogja – vagy legalábbis fel akarja – majd használni a kétharmad nyújtotta erőfölényt. Az ő elve, logikája, és hatalmi gondolkodásmódjának lényege, hogy „amit én fogok, amit megszerezhetek, az az enyém”.”

(Forrás: Népszava)