Orbán Viktor negyedszer jogosult arra, hogy az első sorban ülve követheti végig a parlament életét, negyedszer tette le miniszterelnöki esküjét, majd rögtön megtartotta negyedik székfoglalóját.
Mindenkinek megköszönte a legfőbb közszolga, hogy megkapta a „méltóságot”, amivel – szóban – élni és nem visszaélni szándékozik és szeretné, ha képviselőtársai úgy látnák
miniszterelnökként, mint aki egy közülük.
különösen azután, hogy mindegyikük tudja, csak egy rossz szó, vagy nézés és mennek a levesbe. Előkerült a régi toposz:
„A haza nem lehet ellenzékben, mert magasan a pártok felett áll és szolgálata nem függhet attól, hogy éppen ellenzékiek, vagy kormánypártiak vagyunk”
amit főleg akkor mond, amikor az előbbihez tartozik:
„A győzelem soha nem végleges, a vereség soha nem végzetes”
amikor összegezte eddigi életútját és elárulta a célját is:
„Ennek a ciklusnak a végére elérhetem a kormányzati és ellenzéki éveim közötti egyenlőséget, de nem érem be a döntetlennel…”
de a döntetlen untig elég lesz! De következzen pár mondás még a miniszterelnöki expozéból:
„A magyar polgárokba nemcsak visszatért az életerő, hanem alkotóerők törnek felszínre…”
Másutt:
„A magyarok már nemcsak abban hisznek, hogyha jól végzik a dolgukat, a holnap nem lesz rosszabb a mánál, hanem abban is, hogy a holnap jobb lehet. Sőt, a választási eredmények azt mutatják, úgy vélik, nemcsak jobb lehet, hanem jobb is lesz. Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen, nőjünk fel a feladathoz.”
„Orbán Viktor és seggnyalói bármire képesek a hatalom megtartásának érdekében”
The Wall Street Journal: Orbán az egyik legfőbb kihívás az EU-ban