Orbán Viktor Mihály, aki immár az életfogytig tartó miniszterelnökségét jelentette be a kormányfői beszédében, mostantól kezdve nem ifjúkommunista, nem „meggyőződéses kommunista”, nem liberális és nem fiatal demokrata – hanem kereszténydemokrata. Ha az élete hátralévő éveiben nem súlyosbodik az állapota, akkor így is fog meghalni valamikor 2030 után.
Korábbi megnyilvánulásairól rövid szemelvényt készítettem a Nemzeti Könyvtárban őrzött Szemenyei-iratokból, melyekben szó esik a kereszténydemokraták egykori Barankovics-pártjáról, de azt nem állíthatom, hogy hazánk örökös kormányfője mások kottájából vezényel.
Az „elkorhadt, régi világ” visszatért
„Óriási felháborodást váltottak ki kereszténydemokrata körökben 1991-ben a jelenlegi miniszterelnök szavai. Az MDF-es Bogdán Emil felszólalása után:
“Taps az MDF padsoraiban. – Dr. Orbán Viktor: Remélem, a Kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!””
„Vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem gyakorolnak közvetlen befolyást az államra?”
– tette fel a kérdést 1991-ben az Országgyűlésben Orbán, majd az egyházak költségvetési támogatása ellen érvelt, mondván, hogy ez függőséget teremt állam és egyház viszonyában.
A politikai katolicizmust erőteljesen képviselő MDF-ről is megvolt Orbán véleménye: szerinte az egyházakban politikai szövetségest kereső párt egy olyan
„elkorhadt, régi világot képvisel”,
amely soha többé nem fog Magyarországra visszatérni, az a gondolatvilág pedig, amellyel „kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet”.