Blogbazár
Tóth Zsuzsa: Tényleg baj van az új generációval?
Sokat olvasok arról, hogy ez a mostani fiatal generáció mennyire el van rontva. Túl öntudatosak, semmi nem elég jó nekik, elkényeztetettek, későn önállósodnak, stb. Bizonyos értelemben és bizonyos szemszögből igaz is lehet, DE…
Nagyon sok gyereket látok nap, mint nap, egész kicsitől az egész nagyig.
Látom, hogy a mai gyerekek öntudatosak – hála istennek, hogy kezd elmúlni az “elnézést, hogy élek” életérzés, t ennek én igazán örülök. Aztán látom, hogy a mai gyerekek nagyon okosak. Okosakat kérdeznek és főleg mernek kérdezni, van véleményük. Tudják, hogy vannak jogaik, ami szerintem jó, főleg, ha azt is megtanulják, hogy dolguk is van. Mindkettőt – jogok és felelősségek – mi felnőttek tanítjuk (vagy nem tanítjuk) meg nekik.
Most nő fel az a generáció, akik közül sokaknak elváltak a szülei.
Most nő fel az a generáció, akikre alig van ideje a szülőknek – mert megváltozott a családok működése is. Másfelől most nő fel az a generáció, is akik közül sokakat már sokkal tudatosabb szülők neveltek. Kötődés, hordozókendő, igény szerinti szoptatás, liberális nevelési elvek – szerintem ez önmagában is nagyon megváltoztatja a következő generációt. Mert megtanítottuk nekik, hogy figyelünk rájuk, ezért ők kérik is azt a figyelmet. (Hozzáteszem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy később ők is tudjanak másokra figyelni.) Megtanítottuk nekik, hogy figyeljenek a saját érzéseikre, ezért figyelnek is rá, és hangot is adnak annak, ha valami nem jó nekik.
Én ezt az új generációt erősnek látom.
Erő nélkül nehéz lenne megküzdeni a család szétesésével, az iskolai elvárásokkal, a “máskor jobban figyelj”-hez hasonló mondatokkal. Ezek a mai gyerekek talán kicsit nagy egóval közlekednek a világban. De nem mi tanítottuk meg nekik, hogy amit igaznak hisznek ma (család), az holnapra széteshet és kezdődhet a “hétvégi apu” vagy a “hetes váltás”…? Nem mi tanítottuk meg a gyerekeket arra, hogy annyira fontos a teljesítményük, hogy ők, a gyerekek, akik a teljesytmény mögött vannak, szinte eltűnnek? Ezzel mi hagyjuk magukra őket, akkor viszont ne kérjük számon tőlük, hogy magukra maradva erőre kapnak és s saját útjukat erőteljesen keresik. Igen, ez a megváltozott generáció új válaszokat kíván meg a szülőktől és a pedagógusoktól, de én mégsem gondolom azt, hogy a változás iránya rossz lenne.
Örülnék egy olyan új generációnak,
amelyik tisztában van önmagáva és rendelkezik egészséges önbizalommal. Szerintem lehet (és kell) a gyerekeket tanítani arra, hogy az önbizalom ne önzés legyen, hogy a késői leválás később stabilabb alapot jelentsen. Örülnék egy olyan új generációnak, amelyik önállóbb gondolkodású, mint mi, amelyik mer bátrabban dönteni, mint mi. Ha ez azt jelenti, hogy kicsit nehezebb velük – szerintem megéri.
Szerző
