„Mélytorok” jelenti a Honvéd sürgősségi centrumából!

Szinte minden napra jut egy kormányzati dicshimnusz arról, hogy az egészségügy Magyarországon – ahogy minden más is – dübörög, repkednek – szóban – a rászánt milliárdok. Ugyan ilyen gyakorisággal kerül napvilágra azt ezt cáfoló hírek is, amivel mindenki szembesülhet, ha rossz sorsa egy ilyen intézménybe kényszeríti.

A 444-en is blogot vezető Kunetz Zsombor hozott nyilvánosságra egy belső levelet a Honvéd Kórház Sürgősségi Centrumából, amiben egy orvos kéri a vezetőség állásfoglalását mindenféle szakmai kérdésben, miközben le is írja, hogy milyen súlyos állapotok vannak a kórházban.

Honvéd Kórház Sürgősségi Centrum

„Az utóbbi időben – minden bizakodás és ígéret ellenére – egyre vállalhatatlanabbá válik a munka osztályunkon, mind emberileg mind szakmailag. És mivel lassan minden egyes műszakban azt érzem, hogy a rendszerszintű hibák miatt a saját bőrömet viszem a vásárba, ezért néhány napi szinten felmerülő kérdésben szeretnék (hivatalos) állásfoglalást kérni. (…)

Nem kérdés, hogy a fektető nem egy emberes munka, ennek ellenére a beosztásban (és általában a gyakorlatban is) egy ember nyakába van varrva. (…) Emiatt mindennapossá válik, hogy a bent fekvő betegek későn kapnak meg valamilyen terápiát, vagy egy vizsgálat későn történik meg, esetleg elmarad, valamint betegek napokig a fektetőben ragadnak. Ez nyilvánvaló betegveszélyeztetés, és ha bármelyik ilyen betegellátásból bírósági ügy lesz, akkor biztosan fel fog merülni kérdésként hogy ha ennyire nem volt ellátó kapacitás, akkor miért nem történt meg a készenlétes behívása, vagy az osztály lemondása. (…)

A Honvéd Kórházban nincs válsághelyzet, csak ezt a betegek nem tudják

Annak ellenére, hogy „kaptunk új felszerelést”,

a fektetőben a kis kórteremben nincsenek monitorok, és a III/3-as vizsgáló betegellátásra alkalmatlan, semmilyen szükséges felszerelés nincs benne, senki nem tölti fel a kifogyott készletet. Így a hosszú hétvége valamelyik napján nem volt benne EKG, vérnyomásmérő mandzsetta, infúzió, Heparin, branül ragasztó, lázmérő, és még pár dolog, ami most nem jut hirtelen eszembe. Csak pont az i-re, hogy a vérnyomásmérő és a pulzoximéter egyszerre nem használható. (…) A III/1 „új” monitorja is kritikán aluli, a transzport monitort pedig örömmel láttam, hogy végre más is használhatatlannak minősítette és eltüntette, miután egy teljes napot végigriasztott. Újat viszont nem láttam, csak az üres helyet…

A vércukormérők rendszerint nincsenek kalibrálva,

vagy éppen 1 órán át kalibrálnak, ami miatt sokszor csinálunk astrupot vércukor mérés helyett. Más vérvételi mód, több költség… Az egyetlen astrup gép naponta többször fél órán át kalibrál, ami miatt astrup nem csinálható. Cserébe nincs másik (pedig a fektetőbe is elkelne), és a laboros astrup a paraméterek egy részét nem méri… Egy egyszerű kézi vérnyomásmérő az osztályon jelentősen megkönnyítené a fekvő betegek vérnyomás kontrollját – nem kéne mindenkit ki-be tologatni a vizsgálóból paraméter kontroll céljából. (…)

Mondjon valaki egy olyan triázs rendszert amelyik szerint rendben van, ha egy beteg a felvételétől számított 4 óra múlva még mindig nincs „letriázsolva” (…)

Hol van az a pont, amikor ki lehet mondani, hogy válsághelyzet van az osztályon, az ellátandó betegekre egyértelműen kevés az ellátókapacitás (és a felszerelés), és mivel az ellátókapacitás (szakorvosi gárda) növekedése nem várható, így a meglévő erőforrásokból gazdálkodva a katasztrófamedicina irányelvei alapján átszervezzük az osztályt? (…)

Szóval kérdem én: hol a határ?

Meddig felelünk mi a betegeinkért, és mikortól tehető felelőssé a kórházvezetés, akinek számos alkalommal jeleztük a működésképtelenségünket, de mégis lényegileg változatlan (vagy romló) feltételek mellett működésre kényszerít?”

(forrás: 444.hu)