Blogbazár
Anyák napja, Ádámka, és a politika
Olvasom a hírekben, hogy nagyon örült a 3 éves Ádámka, mert találkozhatott a miniszterelnökkel, hiszen ez volt a szíve vágya. Sőt a találkozáson kívül még minden jóval is elhalmozta Viktor bácsi, és édesanyja nagyon büszke.
Most kicsit szégyenkezem magamban,
hogy már a méhemben nem kondicionáltam a gyerekeimet arra, hogy bölcsis meg kisovis korukra ennyire kötődjenek a politikához, és ilyen világos, hazafias és tudatos álmaik legyenek. Igen, sajnos nálunk a népmeséknek voltak hősei, és a napestig tartó ” nyuszikázás” volt az áhított vágy.
Mi rajzolgattunk,
és kacagtunk azon, ha a szalmabábnak leesett a feje. A pancsizást is szerettük, és örültünk, amikor már nem kellett a pelus, aztán meg a bili. Ismertük az állatok, a gyümölcsök, zöldségek nevét, és tudtuk hogy hívják a szomszéd nénit és a bácsit. És számoltunk is kicsit: 1, 2, 3, 5.
Nagy szó volt az önálló öltözködés,
a sok vers és dalocska, és a gyurmából készült elefánt meg maci. Senki nem gondolta, hogy azok, de mi tudtuk, hogy azok, hát megtapsoltuk. Imádtuk az állatkertet, és a réten a pitypangot fújni, és a homokból hatalmas várat építeni. Sajna a lapátjainkat néha elhagytuk, de estére, mire jött álomország, addigra leszáradtak a könnyeink. Ha meg nem, akkor csikiset játszottunk.
Megtanultuk azt is, hogy a tűzhöz közel menni nem szabad, mert megéget, és hogy a kutyák akkor is ugatnak, ha nem harapnak.
A bölcsis meg az ovis jeleinkre különösen büszkék voltunk. Eszternek előbb napocska, aztán pillangó jutott. Fanninak a kiscsillag, majd a gyöngysor. Mennyivel klasszabb volt ez, mint egykor anyáé, mert ő csupán katicabogarat kaphatott.
A labda pedig gyakran elgurult.
A fognyűvő manócskákkal viszont már harcba szálltunk ( oké, néha egy icipici csalás is volt, de csak akkor ha elfogyott az eperízű fogkrém). Az egyik gyerekem Buci Maci fan volt, a másik Anasztázia hercegnőt imádta. Gyarló vagyok, mert édesanyaként megfosztottam őket attól, hogy álmaik netovábbja egy miniszterelnökkel való találkozás legyen 3 évesen…
Igaz, nem tudom mit válaszoltam volna akkor,
ha mondjuk a kisebbik lányom undorodva rám köpi a spenótot kiscsoportosként ( nem, a nagyobbik nem köpte ki, csak a húga), és a kanalat az asztalhoz verve azt üvölti nekem:
” Viktoooj bááácsit akajom, mej ő mindenkivel találkozik”.
Így anyák napja előtt számot kell vetnem önmagammal, mit hibáztam el.
Cukros-bácsi újra támad – Orbán nem tud parancsolni a politikai pedofília adta lehetőségnek
Friss
- Hadházy: ne nekem legyen igazam… – Ám, ha mégis?
- Közlöny van róla…: részletesen a nyugdíjasok 30 ezres utalványáról
- Orbán és csapata utolsó rohama: ikszelj magyar, a túlélésedért – Ellenjavallat: olvass a Fidesz-sorok között
- Vidéki prókátor: ha egy -még- nem diktatórikus rendszer diktatórikus eszközöket használ, akkor abból szellentésszagú erőlködés lesz
- A zalaptákolmány kellő kitágítása – A NER lelkiismereti kérdésekhez való viszonyát jól szemlélteti
- Combosodik a MÁV: Véda kamerarendszert telepítenek a vasúti átjárókhoz
- Orbán Ráhel nem türelmetlen hölgy: 3 éve veszteséges Odu-ját nem bezárja, hanem új helyre költözteti
- Lázár János feje nem káptalan, de, hogy a „párügyű” infó-mondandója egyik fő elemét nem járta körbe, az minimum ciki
- Tessék mondani, hát ez meg hogy’ lehet? – Hol van a gazdag, erős Magyarország?
- Miniszterelnök úr, hol olvasta, hogy létezik “magyar faj”? – Juszt László 24. heti kérdéssora