Egyik szélsőjobbos rendezvény követi a másikat – a Terror Házában meg máshol. Például amerikai zsidó történész(?) jelenti ki, hogy személyes sérelemként éli meg, ha „Soros bírálatát” bárki is antiszemitizmusnak nevezi…
Na de önök az anti-Soros ország, mondta a riporter, Szijjártó pedig azzal vágott vissza, hogy „ennek semmi köze Soros vallásához”. Szerinte csak máshogy látja a dolgokat a kormány és Soros, Soros előjött a stratégiájával a kormány ellen, amire reagálnia kellett a kormányzatnak, de a valláshoz ennek semmi köze.
Természetesen hazudik akkor is, amikor megfordítja a dolgok valóságos sorrendjét: bizony, Soros sokáig csak hallgatott, miközben a „kormány” már orrba-szájba sorosozott. Ezt a sorosozást szokták szélsőjobboldaliak, közismert antiszemiták „Soros bírálatának” nevezni, méltatlankodva, amiért antiszemitizmust kiáltanak némelyek…
Márpedig ami Magyarországon zajlik, évek, hosszú évek óta, az minden, csak nem „Soros bírálata”: sunyi uszítás.
S hogy mi ennek az uszításnak a jellemzője? El kell ismernem, Szijjártó a sok hazugság között mondott valami igazat is: „ennek semmi köze Soros vallásához”.
Bizony, semmi köze sincs. Ahogy Radnóti Miklós, Szerb Antal és mások meggyilkolásának sem volt köze vallásukhoz.
A sorosozásnak egy valamihez van köze: Soros származásához. Arra építve folyik a gonosz hecckampány, amely fölhasznál mindent az antiszemita hecckampányok hagyományaiból – anélkül, hogy kimondaná a szót: zsidó…
Minek is: értik, akiknek szánják, ki is mondják, annak összes hagyományos jelzőjével.
Szijjártó és bűntársai, s persze maga a főnök, Orbán Viktor pontosan tudják ezt. Ettől olyan összetéveszthetetlenül goebbelsi az egész.