Szijjártó Petike elhatározta, hogy alszik még párat és milliárdos lesz. Az lett. Fideszes.

Szijjártó Péter az a srác, aki már csóri gyerekkorában – ez alig néhány éve volt különben – valami lepukkant kecó negyedszobájában, cuki kis strandpapucs-műanyagzokni kombójában vegetálva élte mindennapjait.

Ő volt az, aki elhatározta, hogy a körülményei minden reménytelensége ellenére is, lesz, ami lesz, alszik még párat és milliárdos lesz. Az lett. Fideszes.

Nagyjából ennyi ma egy karrier Mordorföldön

Most perpillanat ő a külügyminiszter. Valójában persze, lehetne bármi más is. Tényleg bármi. Mert olyan, mint a többi. Ezekkel, a tizenkettő egy tucat droidokkal meg tele a K. Vezető stelázsija.

Na, jó! Hazudtam. Kedves Vezető, és Igazságügyminiszter sosem lehetne

Kedves Vezető azért nem, mert Mordorföldön mindenki lecserélhető – mondom, hogy pénzéhes droid, mint égen a csillag. Agy nemigen kell hozzá, csak gyomor, és vastag bőr. Az meg van dögivel. Csak az van. – szóval mindenki csereszabatos, kivéve a Kedves Vezetőt. Merthogy Mordorföld egyenlő a Kedves Vezetővel, és vice versa.

Igazságügy miniszter meg azért nem, mert ahhoz nem csak valami lelketlen terminátornak kellene lenni, ez mondjuk, megy csípőből, de újabban legalább harminchatot kéne tudni dekázni is, ami viszont sanszos. Bár fut az istenadta, és a várbeli, hasonszőrű lakájok közül is kétségtelenül mindenki fogcsikorgatva próbál felnőni a feladatához és azt a kurva focit megszeretni-megtanulni. Vagy legalább reménytelenül úgy tenni, ha már a kedves Vezetőnek ez akadt be. Hiába na, nehéz sors a seg…ööö…a talpnyalók sorsa.

Szóval a kis Petike maga mögött hagyva pöpec műanyag zoknijait,

csóróságát, becsületét (Haha! Ez csupán az írói fantázia terméke. Fantazmagória. Ilyen soha nem is lehetett neki.), egyszóval a múltját, és hipp-hopp, megvalósította önmagát. Milliárdos lett, és persze miniszter. Fideszes. Dekázni talán nem tud harminchatot, de Kósánál lehet egy fokkal okosabb. Talán még ezerháromszázmilliárdos sajtpapírokat sem ír alá vakon…bár ki tudja?

Jó’van, na! Tudom, hogy nem raktam valami magasra a mércét, de mit tegyek, ha ez a szint manapság? Kósa az etalon! Pfű, öcsém! Na, ilyenek vezetnek ma egy országot. Mondjuk Mordorföldet, és a szakadékba, de mégis!

Ők az elit. Gratulálok magunknak!

Ahhoz meg külön sok puszi, ahogy bambán és szótlanul kérődzünk, miközben szájtátva nézzük, hogy a Kedves Vezető repülőgépmániája – mondjuk mániából pont több van, mint kéne. A kisvasút-, kastély-, vár-, Balaton-, Tokaj, és egyéb más csecsebecsék mániája, ilyenek, hogy az isten áldja már meg az összes idiótát – szóval a Kedves Vezető mániáját végre újraértelmezte Szíjjártó nagys’ úr is.

Áldja meg a teremtő a mi Szijjártó Péterünket,

aki igen visszafogott ember, ezért nem gondolja magát egyből a csúcsra. Emiatt, Rogán tekintetes úrhoz és az ő – és persze leginkább a mi, a tízmillió bángé magyar – frissen vakolt-festett Cilikéjéhez hasonló szerénységével megelégszik szimplán a helikopterrel is.

Merthogy a kedves külügyminiszter úr újabban csak helikopterrel hajlandó gyárat látogatni. Mert az jár neki. Gondolom. Illetve ezt ő gondolja. Tudniillik én azt gondolom, neki nem helikopter, hanem cca. 10 év fegyház jár. A többinek még több is. Nyugodtság van! Meg is fogják kapni. Mind! Az összes rongyrázó, öntelt, nagyképű gazember.

Utóirat: Én meg viszek majd Szijjártó nagys’ úrnak egy lendkerekes helikoptert a beszélőre. Az hótziher!

Amikor Szijjártó Péter még Szijjártó Petike volt....