Banánköztársaság
Ferencvárosi előválasztásról – szubjektíven!
Meg kell vallanom, hogy semmi nem köt a IX., kerülethez és személyesen nem ismerem sem Baranyi Krisztinát, sem Jancsó Andreát. Persze én is olvastam a kerületi botrányokról, de felelősségteljes állásfoglaláshoz kevés az ismeretem. És mégis izgalommal vártam az eredményeket, a kerületben zajló polgármesteri előválasztásról.
Hogy miért?
Mert azt gondolom, hogy a valódi önkormányzatiságot – a maga teljességében értelmezve, ahol valóban a helyi problémákra , valóban helyi válaszok születnek a valóban helyi közéletben aktív emberek által – egyre kevesebben tűzik a zászlójukra.
Pedig ha valami válasz lehet / lehetne a NER -el szemben, az a valódi helyi önkormányozás lehetőségeinek, működőképességének helyreállítása. Tudom, hogy ennek legfontosabb és legkeményebb gátjait a központi szabályozások sora emelte, a finanszírozás bűnös átszabásával, a kötelező feladatok és a hozzá tartozó vagyonelemek szükségtelen és káros centralizálásával (államosításával), a választási szabályok antidemokratikus és cinikus megváltoztatásával… és sorolhatnám a mindannyiunk által ismert, bármely autonómiát ellehetetlenítő, azonban az autoriter berendezkedést elősegítő NER szabályokat.
A betilthatatlan civilkurázsi
De egyvalamit nem tudott a NER mégoly rafináltnak tűnő és a Vezér vad álmai iránt teljes lojalitást mutató jogász sereg sem betiltani és az a civilkurázsi. Erre mutatnak – remélhetőleg sikeres – budapesti példákat a józsefvárosi és a ferencvárosi polgármester jelöltek. Más körülmények között, más módon váltak jelöltté.
A lényeg azonban az hogy bebizonyítják, a civileknek nemcsak megtűrt helyük lehet azon a játéktéren melyet – aránytalanul nagy mértékben ural a pártpolitika.
Mindenkinek igaza van aki azt mondja, hogy kemény meccs volt
Nem akarok és nem is tudnék egyik félnek sem igazat adni, mert a részletek elégséges ismerete nélkül ennek nincs helye. Talán még ezután is lesz vitájuk… nem baj!
Hiszen arról van szó valójában, hogy a civilek, vagyis mi, a választópolgárok, együtt, mindnyájan mennyire szólhatunk bele közvetlenül azoknak a budapesti testületeknek a várható összetételébe amelyek legközvetlenebbűl fogják intézni a mindennapjaink ügyes bajos dolgait.
Péntek délután nem Jancsó Andrea ellen szurkoltam,
hanem egy olyan következetesen képviselt politikai álláspont sikeréért, amely kiköveteli a civileknek a pártokkal egyenrangú lehetőségeit. Lehet ez ma még Dávid és Góliát küzdelmének látszik, de elröppentek az első parittyakövek…
Mert lássuk be a jelenleg ellenzékként működő pártok innovációs képessége, hitelessége, mozgósító képessége, de még sokszor a saját maguk által vállalt értékeiknek megfelelő terep munka is hagy maga után némi kívánnivalót. Ezért fontos, hogy a civil szféra frissessége és az új szemléletmódja minél hamarabb, minél erősebb hatással legyen a jelenlegi ellenzék politikai elitjére.
Én ezért szorítottam Baranyi Krisztinának,
akinek álláspontja a szavazatok 72 %-val felülkerekedett. Azonban szerintem nincs vesztese ennek az előválasztásnak, ahol két tehetséges, komoly reményekre jogosító politikust ismerhetett meg, nemcsak Ferencváros!
Hölgyeim, csak így tovább!
Vendégszerző: Moskovits Péter
Szerző
Friss
- Rácz András: úgy tűnik, hogy Orbán Balázs doktorija egy beosztottja gépén készült
- Nemzetek Ligája: török-magyar osztályozó – Bizakodjunk, hogy nem ez lesz az új Mohács
- Mégis lesz MikulásGyár! – Segítsen, hogy segíthessenek!
- Azt hittem, hogy a „kés, villa, olló, gyerek (és Orbán) kezébe nem való” mondás csak magyarul létezik – Napi Lendvaiság
- Fontos Fidesz-infó: ez kell a nőnek….
- A jövő már ismert, a holnap még nem – Orbán szerint a világ
- „Ide figyeljenek emberek!” – Elmarasztaló ítélet egy meg nem törtét cselekmény után
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátság-horoszkóp itt és most