Jelenleg nem a kötcsei találkozó izgat a legjobban, de az azért érdekes, hogy most nem állapodtak meg, mi legyen a kifelé szóló üzenet.
Ezért a résztvevők maguk is össze-vissza tippelgetnek:
ki az európai körforgalomról való letérésre, ki a kormánynál többet hibázó svájci óragyárakra. ki egy gyermekvédelmi akciótervre tesz célzásokat. (Utóbbit remélem, nem a nyugdíjvédelmező Selmeczi Gabriellára bízzák, mert ez esetben azt javasolnám, ne engedjük a gyerekeket ki a lakásból.)
A legjobban ismét Kósa Lajos mozgatta meg a fantáziát,
aki állítása szerint azért nem tud beszámolni a miniszterelnöki beszédről,
„mert ez olyan volna, mint a Shakespeare-összest két mondatban összefoglalni”.
Azért adhatott volna valami fogódzót,
az életművön belül melyik darabra gondol. Mert ha csalódott a produkcióban, akkor a
„Sok hűhó semmiért”
jöhet leginkább szóba. Ha egyszerűen nem sikerült kihámoznia a lényeget, és bármit el tud képzelni, akkor az
„Ahogy tetszik”
a nyerő. Ha feltámadt benne a kétely főnöke igazát illetően, akkor még a
„Tévedések vígjátéka”
is eszébe juthatott. Ha túl sokat nézegette a közönségben a kegyvesztettnek látszó Schmidt Máriát, akkor a
„Makrancos hölgy”
-ről is szó lehet.
Ha esetleg gyanút fogott,
hogy még az egybegyűlt híveket is manipulálják, akkor, maga is NER-lovagként, a
„Lóvá tett lovagok”
sorsán boronghat. Szegény Kósa. Igazi hamleti dilemmákkal kell szembenéznie.
A kötcsei hitvány hibbanda
Orbán szocializmusa – a „két forintért forró lángos"-életérzés