Mindent elmondanak e találkozó értelméről, szerepéről a nyilvánosságra került képek – uramisten, mennyi nyavalyás, alávaló szolga lebzselt ott, „fontossága” teljes tudatában…


„Polgári Piknik a beceneve”

No és persze az is beszédes tény, hogy – egyelőre? – szinte semmit sem tudunk az elhangzott hibbantságokról, gazemberségekről. Nem mintha lényegesek, újszerűek lehetnének…

A sok léhűtő között talán Kövér László az egyetlen, aki úgy sétált, úgy beszélt az újságírókkal, hogy mérges méltóságtudatában nem látszott tudomásul venni: ő is csak senkiházi, bármikor lecserélhető szolga… De az ő eszelőssége abszolút nyilvánvaló: gonosz eszelősség, de eszelősség.

„Polgári Piknik” – ez a „beceneve” a siserehad évenkénti összeröffenésének. A megjelentek egy része mind kövérebb – hiába, a sok munka hizlal… Az arcok is szétfolyók, alázatosak: nyalni jöttek össze, nem bírálni.

Akár Ceausescu

A Kedves Vezér épp elmondta sötét dumáját a „demográfiai konferencián”, máris sietett Kötcsére. Az ember keresgél, de mindig ugyanoda lyukad ki: talán Ceausescu volt utoljára ilyen szorgalmas útmutatásban, igehirdetésben. Persze, másfajta igéket hirdetett mint Orbán, de a dolog hitelessége egyforma.

Állítólag az önkormányzati választásokról kevés szó esett – ki tudja, így volt-e. De igazából sokat nem is kellett róla hadoválni: megy a nyilvánvaló választási csalás, rendesen! És már 2010 óta…

Választási csalásnak azt tekintem, amikor elsöprő médiafölény birtokában az egyik fél messze túllép a megszokott kampánydumákon: kifejezetten az a cél, hogy port hintsenek a választók szemébe, összezavarják őket, kényszerképzeteket – sorosozás, migráncsozás – ültessenek beléjük, hiszterizálják, megvadítsák az embereket. Ilyesmi különösen jól szokott sikerülni, ha közben szent pofákat vágnak, és bűntársaikként maguk mellé állítják a készséges, megvásárolt egyházakat. Na és persze kell a ria, ria, Hungária is. Napjaink újítása pedig az a fideszes kampány, amelyben az ellenzéket gyalázzák, mert a Fidesz bohócokat is indít a választásokon… A gyakorlat régi: vádold mindig saját bűneiddel az ellenfelet.
És persze van egyéb is – kiszolgáltatott szegények, cigányok, közmunkások megvásárlása, megfélemlítése stb.

Mindig Orbán a középpontban

Nézzünk képeket, magától Orbántól – szinte mindegyiken ő van középpontban, minden tekintet rá mered, mindenki neki vigyorog, mindenki tőle várja az aznapi útmutatást… És meg is kapják tőle..!

A legkülönb a világon!

A legjobb azonban az a kép, amelyből megtudhatjuk, mi is a pozíciója Orbán Viktornak!

Gondolom, ezt a képet Orbán Viktor eleve a nagyközönségnek szánta, emlékeztetve a szerencsére:  az egész világon nincs még egy olyan miniszterelnök, mint ő! Vagy ha mégis, persze, csak majdnem, hát sorra megbuknak…

Mivel a jelenlévők a belső kör tagjai, vélhetően ők értesültek erről a szerencséről, őket tehát nem kellett fölvilágosítani…

Akinek Orbán kissé sok, mehet például Deutsch Tamást bámulni!

Hogy mi érdekeset tudnak tőle, tőlük kérdezni, és főleg, miért, azt én föl nem foghatom – eltekintve persze a „köz”- és terrormédiától.

Gyönyörű egy társaság – kezük, nyelvük ragacsos. És ők az ország urai! Erről nekem megint Chamfort (1741-1794) aforizmája jut eszembe. Sőt, van több is!

„Vannak századok, amelyekben a közvélemény minden vélemény közül a legrosszabb.”

„Minél inkább elfajulnak az erkölcsök, annál kényesebbek leszünk az illemre. Ennélfogva minél romlottabbak az emberek, annál jobban ünneplik az erény festett képét.”

És a leginkább ideillő:

„Csakis a szabad népek története figyelemre méltó: a zsarnokságnak alávetett népek története csupán anekdoták gyűjteménye.”

És akkor egy Vauvenargues-tól (1715-1747):

„Nincs az az erőszak vagy bitorlás, amely ne hivatkozna valamely törvényre.”

Ha az a törvény még nem létezik, semmi baj: holnap elfogadják, visszamenőleges hatállyal. Szerintem ilyesmikről „tanácskoztak-tanácskoznak” Kötcsén, a „Polgári Pikniken”…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét