Elkeseredve figyeljük a 168ÓRA című hetilap háza tájáról érkező híreket. Ezekben a napokban tovább csúsztunk lefelé a lejtőn. A Heti lapzsemlében megfogalmazok egy lehetséges magyarázatot, amelyről eddig nem esett szó.


Egymás után álltak fel

„Mint azt bizonyára már mindenki hallotta, október 1-én – a lap tulajdonosaival fennálló föloldhatatlan ellentéteim miatt – távozom a főszerkesztői posztról és a laptól is” – jelentette be Tóth Ákos főszerkesztő a szeptember 10-i, keddi értekezleten.
Azonnal kiderült az is, hogy vele együtt két főszerkesztő-helyettese, a hajdani Népszabadság kiváló újságírója, Krajczár Gyula, és a tekintélyes elemző-publicista, Lakner Zoltán sem marad tovább.

A 168Óra hasábjain rendszeresen publikáló kitűnő elemző, Ceglédi Zoltán is bejelentette, hogy a héten megjelent számban közölt publicisztikája az utolsó, a lap többé nem létezik számára. (Lásd a Városi Kurír összefoglalóját.) – A Kurír egyébként folyamatosan figyelte és figyeli az Orbán-bandától még távolságot tartani próbáló (“szabadnak” már nem nevezhetjük) sajtó ügyeit, nemrég nagy terjedelemben foglalkoztunk azzal is, hogy miért és hogyan távolította a most távozó főszerkesztő a 168ÓRÁtól Bolgár Györgyöt.

A távozását bejelentő értekezleten Tóth Ákos nagy beszédet mondott, ennek teljes szövegét a Facebookon, illetve több helyen, így a Mércén Diószegi-Horváth Nóra által jegyzett cikkben is el lehet érni. A szöveg magáért beszél.

Mi a valódi ok?

Megdöbbentő, hogy az elmúlt években, ahogyan egymás után dobják be a törülközőt tekintélyes ellenzéki szerkesztőségek és lapvezetők, az általuk adott “indoklásokat” mennyire könnyedén elfogadja a megmaradt hazai sajtó. Egyedül a Népszabadság kivégzése idején szállt szembe a Mediaworks “hivatalos” indoklásával egységesen a szakma. Senki nem hitte el akkoriban azt a cinikus rágalmat, hogy a Népszabadság megsemmisítésének a piaci elemzés, a lap állítólagos rettenetes veszteségei stb. lett volna az indoka.

“Erkölcsi és politikai indokok”

Arra viszont később senki nem kérdezett rá például, hogy amikor a Népszavát és az – azóta már mellékletté sorvadt – Vasárnapi Híreket a volt szocialista pártpénztárnok kezébe vette, vajon kikre célzott, amikor egy titokzatos “konzorcium” képviselőjeként mutatkozott be. Ha tényleg léteztek, kik lehettek, mennyi pénzt tettek bele, milyen feltételekkel? Úgy látszik, ez sem volt érdekes.

Hasonlóképpen teljes csönd fogadta, amikor egy – azóta már eltűnt – baloldali portál főszerkesztője az interneten bejelentette távozását, és egy bejegyzésben közelebbről meg nem nevezett “erkölcsi és politikai” indokokra hivatkozott. Érdekes indoklás, de tudomásom szerint senki nem hívta fel, magyarázná el, mégis mi mindenre célozhatott.

Feloldhatatlan ellentétek

A Tóth Ákos által említett rejtélyes “feloldhatatlan ellentétekről” is csak pletykák vannak, ha egyáltalán valaki hajlandó ezen elgondolkodni. Van, aki szakmai körökben terjedő értesülésekre hivatkozva anyagi természetű vitát sejt a háttérben, az új főszerkesztő viszont éppen ezt az egyet zárta ki nyilatkozatában. Ehelyett meglepő dolgot állított: szerinte a tulajdonos Brit Média a hetilap és a Klubrádió közötti együttműködést akarja erősíteni, és ez lenne az, amihez ragaszkodnak. Bizonyára, csakhogy ez “feloldhatatlan ellentétnek” egy kicsit sovány. Emiatt állt volna fel egy izmos szerkesztőséget felépítő főszerkesztő, aki, joggal, rendkívül büszke a műhelyre, amit a lap köré szervezett? Nehezen hihető.

Orbán árnyéka

Mester Ákos és csapata eltávolítása óta “a 168 Óra többségi tulajdonosa a Brit Media Kft, ami mögött az a Brit Europe Foundation áll, amely kapcsolatban van a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel. Köves Slomó egyébként épp a tavalyi országgyűlési választások idején állt ki nyíltan a fideszes Hollik István mellett, a lap tulajdonosi körének szövevényes összefonódásairól pedig az Átlátszó írt korábban, igen alaposan.” (“Fantomtulajdonosok a kormányfüggetlen médiában – Kik állhatnak a 168 ÓRA megvásárlása mögött?“)

Arról, hogy Köves Slomó és a haszidok közvetítő szerepével már a Fidesz karmai közé kerülnek az ide szoruló kiadók és szerkesztőségek, az Átlátszó mellett az Amerikai Népszava radikális szerzője, Bartus László is nagy esszéket írt. (A 2016-os Brit Média-bevásárlás idején ezt /”Zsidó szekta kezén a liberális média“/ ; a legújabb fejlemények kapcsán pedig ezt. /”Az álsajtónál jobb, ha semmi sincs“/ )

Közös ellenség a szélsőjobb?

Belső információk és hiteles értesülések híján csak találgathatok, mi történt 2016 és 2019 között.

Vajon mi köze lehetett 2016-ban a Népszabadságnál nagy pályát befutott, sokszorosan bizonyított Tóth Ákosnak és nagyrészt a Népszabadságtól verbuvált új csapatának a 168ÓRA Fidesz-közeli új tulajdonosaihoz? Kézenfekvő, mi volt 2016-ban a közös pont: közös érdek a szélsőjobboldal térnyerése elleni küzdelem. Emlékezetes: Tóth Ákos volt az a személyiség, aki a Népszabadság vezető munkatársaként a cigányok elleni rasszista sorozatgyilkosság idején nem elégedett meg a nyilvánosságnak dobott gumicsontokkal, és sokáig figyelemre méltó oknyomozó munkával tárta fel a négy elkapott és elítélt végrehajtót támogató, aggasztóan széles személyi és szervezeti hátteret.

Jobbról előz a Fidesz

2015 végén, 2016-ban azonban a szélsőjobboldal térnyerése elleni küzdelem sokkal egyértelműbb volt, mint 2019-ben. Harc a Jobbik ellen. Ezt a Fidesz-közeli tulajdonosok akkoriban ugyanúgy támogathatták, ahogyan a baloldali, liberális lapcsinálók számára is kiemelt cél lehetett.

Időközben azonban a célpontok helyet változtattak. A Jobbik programja hivatalosan ugyan nem vont vissza semmit a korábbi bűneik közül, de kommunikációjuk, szövetségkötéseik mára látványosan közelítették őket a jogállam visszaállítását követelő demokratákhoz. A Toroczkai-féle gyűlöletpárt kiszakadásával rengeteg személyi tehertételtől is megszabadultak, a legsötétebb exjobbikos figurákat beszippantották az ultrák. Toroczkaiék fő szövetségesei pedig ma már a szélsőségekkel cinikusan játszadozó, Putyin-technikákat alkalmazó fideszesek.

Nos, itt valóban feltűnő egy “feloldhatatlan ellentét”.

Ha a fő cél továbbra is a szélsőjobboldal elleni küzdelem, ezt a 168ÓRA éppen eltávolított vezetői az új helyzetben egészen másként értelmezhetik, mint az egyre inkább szélsőjobboldali Fideszt továbbra is nyíltan támogató tulajdonosok.

Az új főszerkesztő, Rózsa Péter pedig érdekes személyi választás lehet: eddigi pályája alapján (egy darabig mindenképpen) el tudja fogadtatni magát a baloldali, antifasiszta közvéleménnyel, de az utóbbi hónapokban látványosan építette személyi kapcsolatait Köves Slomóék felé is. A Klubrádió archívumában elérhető “Csak semmi majré!” című zsidó vitaműsorával állandó, kényelmes megszólalási lehetőséget biztosított Köves Slomónak, és a sokszor valóban élvezetes, tanulságos beszélgetések során művészien kerülték a vita kiélezését, a legkényesebb kérdések felvetését. Ez “biztató” lehet azok számára, akik ilyen irányt keresnek a nagy múltú hetilapnak. A köztársasági, demokratikus közvélemény számára már kevésbé…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét