A demokrácia vészhelyzetben is jobb és működőképesebb, mint a diktatúra

Aki kicsit is hajlandó használni az agytekervényét (ha van neki egyáltalán), az pontosan tudja, milyen aljas és galád dolgot művel a felhatalmazási törvény ürügyén a kormány és pártos keretlegényekből verbuválódott bérsajtója.

Mindannyiunknak jobb, ha tisztában vagyunk az adatokkal

De nem erről akarok írni, ez a napnál is világosabb, amióta Gulyás elbődült, s azt volt képe belevinnyogni az éterbe, hogy az ellenzék a vírusnak szurkol. Pont úgy, ahogy a középkorban, ahol a zsidók a pestisjárványnak szurkoltak, s ennek megfelelően mérgezték is a kutakat, legalábbis a középkori Gulyások szerint.

Természetesen a demokrácia pocsék, teli van rengeteg hibával. Csakhogy – Churchill óta tudjuk – ebben a pocsék és használhatatlan állapotában is, minthogy eddig nem találtak ki nálánál megfelelőbbet, jobb mindenfajta diktatúránál. Ha pedig ez igaz, márpedig igaz, akkor igaz az is, hogy a demokrácia nemcsak normális körülmények között, hanem vészhelyzetben is jobb és működőképesebb, mint a diktatúra. Csak egy példa: a demokráciában az adatok nyilvánosak, hozzáférhetőek, áttekinthetőek, s ennek ellenőrzését biztosítja a szabad sajtó. Mindannyiunknak jobb, ha tisztában vagyunk az adatokkal, még ha azok elszomorítóak is, hiszen így tudunk szabad akaratunkból döntéseket hozni, átgondolni a helyzetünket, felkészülni a holnapra, s az adott helyzetnek megfelelően, autonóm módon cselekedni.

Egy diktatúrában azonban az ember totálisan kiszolgáltatott

egy diktátor és környezete szeszélyeinek, politikai és/vagy személyes érdekeinek, megfontolásainak, s a hatalom ennek megfelelően manipulálja, kozmetikázza, írja át vagy tagadja le az adatokat. Döntésünket tehát nem magunk hozzuk, minthogy semmi sem átlátható, hanem a fejünk fölött döntenek. S amott a legkevésbé rólunk, sokkal inkább önmagukról döntenek, aminek aztán parancsszóra alávetnek, alárendelnek bennünket.
Csak emlékeztetek: volt idő, amikor az orvosi etika azt írta elő, hogy nem mondjuk meg a betegnek, ha nagy a baj, ma már azonban – nagyon helyesen – a beteg kérésére mindent megmondanak. Ugyanis jobb tudnunk a valóságot, azt, hogy mi van velünk: információkra van szükségünk ahhoz, hogy döntéseket hozzunk, cselekedjünk, rendelkezzünk, s tisztán lássuk helyzetünket.

Még egy diónyi agyú embertársunk számára is evidencia,

hogy a mostani helyzet rendkívüli intézkedések sokaságát követeli meg. Ez így is van rendjén. De semmi sem követeli meg a diktatórikus hatalmi struktúra bevezetését, a sajtó, a szólásszabadság és az információhoz való elemi jog eltiprását. Ezt csak a diktatúra önös érdeke követeli meg. Jefferson neves mondása volt, hogy

„ha döntenem kell, hogy legyen-e kormányunk sajtó nélkül, avagy sajtónk kormány nélkül, akkor egy pillanatra sem fogok habozni, hogy az utóbbit részesítsem előnyben.”

A hatalom (minden hatalom) lényegéből fakadóan

és az ember antropológiai adottságaiból következően olyan, hogy amivel vissza tud élni, azzal visszaél. Egy demokrata pontosan tudja ezt, ezért tartja fontosnak az ellensúlyokat, az ellenőrző rendszereket (sajtó!!!), ám az, aki ez ellen ágál, rögvest elárulja saját rossz szándékát. Ha egy hatalmon lévőnek azt mondják, hogy vigyázz, ehhez foghatót – teszem azt – Hitler tett egykoron, a demokrata nem sértődik meg ezen, hanem azt mondja, hogy tényleg, s azon van, hogy elkerülje a párhuzamra okot adó helyzetet.

Egy Izraelben élő barátom arról számolt be,

hogy az izraeli kormány a Legfelsőbb Bírósághoz folyamodva engedélyt kért egy olyan applikáció alkalmazására, amelyet a MOSZAD terrorelhárítási célokból használt, s most az izraeli Egészségügyi Minisztérium (ahol nem azt hirdetik, hogy a tízparancsolat gyógyít, pedig a biblikus textus valamivel közelebb áll hozzájuk) kifejlesztett az applikáció nyomán egy olyan rendszert, amely jelzi, ha a felhasználó fertőzött egyénnel találkozott. Az applikáció az Egészségügyi Minisztérium adatbázisát használja fel, s a kormányszervek ennek alapján készítik el a vírustérképet, valamint erre támaszkodva próbálják leírni a betegek mozgását, kapcsolatrendszerét.

Izraelben ugyanis minden egyes fertőzött esetét részletesen kivizsgálják:

hol járt, kivel érintkezett, s ennek köszönhető, hogy a 2666 fertőzött betegből mindössze 1 (azaz egy) esetben nem tudták felderíteni, kitől eredt a fertőzés. Az applikáció felgyorsítja, hogy a fertőzöttek mielőbb karanténba kerüljenek, s hogy másokat ne fertőzhessenek tovább.

A MOSZAD technológiáját két hónapig lehet alkalmazni, s kizárólag erre a célra, semmi másra.

Izraelben szinte az egész lakosság már letöltötte a héber és angol nyelven hozzáférhető applikációt, s már több ország, így Irán is (!!!) nagy érdeklődést mutat az applikáció iránt. A fejlesztők épp az olasz verzión dolgoznak.

Zseniális, s persze, tudom magam is, problematikus

De Izrael valódi demokrácia, ahol az emberek szabad döntésük alapján határoznak az applikáció letöltéséről, ezzel (záros határidővel, úgy bizony!) bizalmat szavaznak a kormánynak, még akkor is, ha a hatalmon lévő személlyel, annak pártjával politikailag nem biztos, hogy azonos platformon állnak. Ezt úgy nevezik, hogy bizalmi demokrácia. Igaz, erre rá kell szolgálni.

Magyarországon – s itt jön a lényeg – egy ilyen applikáció semmit sem érne

Izraelben mindez azért működhet, mert az adatok transzparensek és nem kozmetikázottak. Magyarországon azonban minden adat és számsor – egyre több vélekedés szerint – manipulált és átláthatatlan. Márpedig ebben a helyzetben egy efféle applikáció semmit sem érne. De azért sem érne itt sokat, mert egy ilyen applikáció feltételezi a terápiás konzekvenciák azonnali megvonását, míg idehaza erre sem mód, sem kórházi felszereltség, sem teszt nincs elég. Szóval ennyit a diktatúra és a bizalmon alapuló demokrácia lehetőségéről és perspektívájáról.

Koronavírus SMS, mert a szó -még Orbáné is- elszáll

Koronavírus-infó: újabb halott, és már 343 fertőzött