A falábú kémnő esete
Hihetetlennek tűnő, de igaz történet egy angol kémnőről, aki segítette a II. világháború győzelmét: melltartókban fegyvereket csempészett és a nácik megfertőzése céljából szifiliszes és tripperes prostituáltakat hajtott fel.
A Gestapo a legveszélyesebb kémje
Az angol Virginia Hall – akit a Gestapo a „legveszélyesebb kém”-ként jegyzett a háború sújtotta Franciaországban – Winston Churchill Különleges Hadműveleti Csoportjának dolgozott. London és Franciaország között ingázva, pusztítás járt nyomában az ellenség vonalai mögött. A falábú Hall-t olyan fontos személynek tekintette az ellenség, hogy a Gestapo főnök, Hermann Göring plakátokon fejpénzt kínált annak, aki foglyul ejti.
A nő székhelye Lyon-ban volt, és igen ügyesnek bizonyult segítői, potenciális szövetségesei felkutatásában – fedi fel egy áprilisban megjelenő könyv (Sonia Purnell: A Woman of No Importance). Egyik hasznos szövetségese egy francia bordélyház tulajdonosa volt, akinek intézetét előszeretettel keresték fel német tisztek és kormánytisztviselők. A 37 éves tulajdonosnő, Germaine, bátorította lányait, hogy „fűszerezzék” a vendégek italait. Ez azt is jelenthette például, hogy rászoktatták néhányukat a heroinra – alkalmatlanná téve őket a repülőgép-vezetésre. Majd Germaine bemutatta Virginia-t a nőgyógyász dr. Jean Rousset-nak, aki engedélyezte, hogy a sebesült ügynököket klinikáján lássák el.
Ezen felül az orvos egyedi fogással is élt:
a német katonákat abban a hitben ringatta, hogy a bordély lányai mentesek minden fertőzéstől – ezt alátámasztandó speciális fehér kártyát állított ki nekik. A lányok azonban nem voltak egészségesek, így terjeszthettek akár szifiliszt és trippert is. Virginia, mint találékony kém szerzett egy fodrászt is, akinek feladata az ellenállás tagjainak álcázása volt: új frizurával és ruházattal látta el őket. De kiterjedt kapcsolati révén rejtegette és élelmezte a lelőtt angol pilótákat, valamint beszervezte egy fehérnemű üzlet tulajdonosát, hogy a fehérneműkbe fegyvert lehessen elrejteni.
Virginia Hall tökéletesen beszélt franciául és németül, amikor a II. világháború kitörése előtt az amerikai külügy szolgálatába állt. Kizárták, miután vadász balesetet szenvedett Törökországban. A kórházban lába elüszkösödött, így bal lábát a térde fölött amputálni kellett. Párizsban volt, amikor a világháború kitört 1939-ben. Ekkor csatlakozott a mentőszolgálathoz. Amikor a nácik betörtek Franciaországba 1940-ben, Londonba repült, és idegennyelv tudásának köszönhetően hamarosan kém lett belőle. Mozgalmas és veszélyes életet élt. A világháború után pedig nőül ment egyik ügynöktársához, akivel Franciaországban együtt harcoltak – és tovább dolgozott a CIA-nek.