A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja majd azt a pillanatot, ami a magyar párttól való megszabadulást elhozza, ugyanakkor nem hagy a Fidesznek elég időt, hogy gyűlöletkampányát az EP-választások előtt a Néppárttal szemben is elindíthassa.”

„Kontinentális pártpolitikai” szempont

Amikor néhány napja az Európai Parlament baloldali csoportjának csúcsjelöltje, a holland Frans Timmermans felszólította az európai szavazókat, hogy ne szavazzanak az Európai Néppártra, mert az nem hajlandó kivetni magából a ma már minden negatív jelzőt kiérdemelt Fideszt, nyilvánvalóan egyfajta „kontinentális pártpolitikai” szempontot követett. A baloldal kampány-versenyben van a konzervatív Néppárttal, így egy efféle érvelést sem lehet ennek keretein kívül értelmezni.

Ugyanakkor mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy – hasonló megfontolásokból – Emmanuel Macron francia elnök is megtette ugyanezt, sőt már régebben, jóval a kampány elindítása előtt a liberális képviselői csoport vezetője, Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök is a magyar miniszterelnökben és pártjában jelölte meg mindazt, ami Európa bűnös múltjából napjainkig megmaradt.

Példátlan nyomás van az Európai Néppárton (EPP),

ráadásul Manfred Weber személyében egy olyan csúcsjelöltet választott a pártcsoport magának, akit önmagán kívül senki sem tart alkalmasnak a feladatra. Alkalmatlanságának legfőbb bizonyítéka, hogy az elmúlt öt év kicsinyes és megbukott konzervatív taktikái javarészt az ő nevéhez fűződnek, s láthatóan mindig valaki mást küld a tűzvonalba maga helyett, ha egy álláspontért meg kell küzdeni.

Nem véletlen, hogy olyan találgatások kaptak lábra, miszerint az EPP csöndben megfeledkezik Weberről, s helyette azt a Michel Barnier-t fogja vezetőnek megnevezni, aki mindent tud az Európai Unióról, hisz nem véletlenül lett épp ő az unió részéről a Brexit-főtárgyaló, ráadásul az EPP alelnöke, s számos nyelven tud frappánsan kommunikálni mind a parlamenti vitákban, mind pedig a sajtóval. Ezek az erények Weberből maradéktalanul hiányoznak. Viszont minél közelebb kerülünk a májusi választáshoz, annál nehezebb lesz Webertől úgy megválni, hogy az ne az EPP gyengeségét türközze, ami nem épp egy előnyös pozíció a választási versengésben.

De érdemes azért átgondolnunk, valóban reális elvárás-e a Néppárttal szemben,

hogy kizárja soraiból azt a Fidesz-képviselői csoportot, amely a maga tizenkét emberével mégis csak jelentős súlyt képvisel? Hoz-e annyit egy ilyen lépés, hogy megérje kockáztatni? Illetve, visz-e annyit, hogy mégis megérje?

Meg kell vallanom, egyelőre még hajlok arra, hogy az EPP-nek előnyösebb benntartani saját saraiban a Fideszt, de ez a korábbi meggyőződésem sokat vesztett szilárdságából. Az elmúlt hónapokban úgy gondoltam: a Fidesz és Orbán jelentette probléma legoptimálisabb megoldása, ha egyelőre benn tartják a pártcsaládban, hisz így sokkal hatékonyabban tudnak rá nyomást gyakorolni. Ennek a pozíciónak meg van az az előnye is, hogy nem a kiűzött Orbán játszhatja el az áldozati szerepet, hanem az EPP vezetése, melynek nap mind nap meg kell küzdeni az Orbán megtestesítette Európa-ellenes gonosszal és nacionalista primitivitással.

Szintén nem mellékes szempont:

ha Orbánt kivetik magukból, az kampányát nem a baloldal és a Macronnal kiegészült liberálisok ellen vezeti majd, hanem a Néppárt ellen. Elemi érdeke egy ilyen politika, hisz ezzel átrendezheti az erőviszonyokat a jobboldalon, súlyt és egyben hangsúlyt, valamint legitimitást adva a szélsőjobboldalnak s a moszkvai érdekeknek.

Meggyőződésem, hogy Orbán kihívó magatartása az EPP-vel szemben azért erősödött fel az elmúlt egy évben, s erősödött még tovább az utóbbi hónapokban, mert maga akarta elérni, hogy kitegyék a Néppártból. Ezzel szabad kezet kapott volna, hogy maga köré gyűjtse a részben Moszkva által mozgatott és pénzelt szélsőjobboldalt.

Úgy vélem, az EPP-ben az a döntés született, hogy a választásokig benn tartják a Fideszt, s a májusi eredmények tükrében gondolják majd újra a dolgot, ami szólhat egy orbántalanított Fidesz további benntartásáról, vagy pedig a Fidesz kizárásáról.

A folytatásban, az EPP-re nehezedő nyomásról.