A gazda (ki a, ki a, ki a, ki a…) Brüsszelbe megy…..

Ugye emlékeznek a gyerekdalra? “A gazda rétre megy,/ a gazda ki a, ki a, ki a,/ ki a rétre megy.” Aztán fel kellett sorolni, ki mindenki megy vele. A mi legfőbb gazdánk most Brüsszelbe megy. Hogy van-e kísérete, azt nem tudom, de az archetípusa egészen biztosan vele megy. A magyar férfiember egy lépést sem tesz archetípus nélkül, főleg, amióta nemrégiben a miniszterelnöktől megtudta, hogy van neki olyanja.

Itt állok az uniós csúcs idején archetípus nélkül. Merthogy nekem nincs, az csak a férfiembernek van. Szerencsére a miniszterelnöknek van. Láttam a facebook-oldalára kitett videóját, az van fölé írva: „Komoly és férfias tárgyalások előtt”. (Szegény Merkelt, gondolom, kiküldik a teremből, legalább lesz, aki megfőzi a kávét.)

A nagy meccs pénteken kezdődött,

olyankor a kormányfő különösen fickós (archetípusos) kedvében van, bemondta a rádióban az egyik pénteken. Az archetípusát a gépen nem mutogatja, de ott lehet a tarisznyájában. Megírta: „a parlament feltarisznyázott… A magyarok pénzéről a magyaroknak kell dönteni”. Pedig volna rá más jelentkező, a „brüsszeli bürokraták” (értsd: a többi állam), a hülye megkötéseikkel, pl. hogy nem kéne ellopni, jogállam, meg ilyenek. Coki nekik, babráljanak a saját archetípusukkal!

Bár nem biztos, hogy ezt az archetípus-ügyet érdemes Brüsszelben emlegetni

Itthon értjük, hogy a magyar férfiember archetípusa a gazda (csak jobb, mintha a fehérvári huszár lenne!), de ha ott valaki azt hallja, hogy Orbán a Gazdát tekinti előképének, mintájának, esetleg meghökken. „Gazda” néven közismerten Sztálint emlegették, félelemtől és tekintélytisztelettől elfúló hangon. Miniszterelnökünknek Sztálinhoz azért biztosan nincs köze.

Amúgy nem bánom, hogy nekem nincs archetípusom

Arche még csak volnék, a korom lassan megvan hozzá, de típusnak nem kell lennem. A gazda az orbáni definíció szerint „úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, és az ottani életminőségért, rendért, …a dolgok menetéért ő a felelős”. A gazda úgy érzi, hogy „a dolgokról nem beszélni kell, hanem el kell végezni… ezért nehéz megérteni a Lánchíd körüli szerencsétlenkedést”. Mégiscsak jobb nekem, hogy nem kell a határokat és kerítéseket áhítattal tisztelnem, beszélhetek a dolgokról, amennyit akarok, és még Karácsonyt is megérthetem. Szegény férfiaknak nem elég a sok prosztatabaj, most még itt van ez az archetípus-izé is. Én ugyan nem állnék sorban érte. Megint a nők jártak jól.

A nőnek archetípusa ugyan nincs, de „van neki, na mije van neki”, miként a dal kérdezi? (Nem, nem „szöszi haja van a fején”, Fényes Szabolcs sem láthatott mindent előre.) Princípiuma van neki!

Ez itt a magyar családmodell. Archetípus és Princípium egy pár

Sajnos Princípium öt évvel idősebb Archetípusnál, a konzervatív elvárás nem egészen ez, de mit tegyünk. A princípiumosdit Kövér László és Kovács Ákos énekes már öt éve kitalálta (tudják, az unokaszülés, meg hogy a nőknek nem kell annyit keresni), amikor még archetípusról szó sem volt. Odáig akkor még nem jutottak az agytrösztök Jung tanulmányozásában. Nem könnyű olvasmány, még öt év kellett nekik hozzá. Kíváncsi vagyok, mikor érnek el addig a fejezetig, amelyben a princípium és az archetípus fogalmát használó pszichológus azt is kifejti, hogy minden férfiban vannak nőiesnek tudott tulajdonságok, ez az „anima”, és a nőkben is férfiasak, ez az „animus”. Csak Semjénnek meg ne mondják, eléggé lelombozná, úgyis olyan kialvatlan szegény az éjszakai törvényjavaslataitól.

Míg Archetípusné született Princípium beteljesíti női hivatását és kussol, eközben Archetípus gazda szeme hizlalja a jószágot.

Néha nem csak a szemével teszi. A legderekabb archetípuskövetőknek, akik a Legfőbb Gazda közelében vannak, a pályázatok és támogatások is besegítenek a hizlalásba. Ilyenkor tényleg nem beszélnek a dolgokról, csak elvégzik őket. Ahogy a miniszterelnök mondta.

Ezt az idilli állapotot zavarná meg, ha az Unió belebeszélne

Nem értik, hogy itt nem ők a gazda. Az egész archetípus-dumának az a lényege, hogy a gazda területét másoktól határok védik, „világos kiterjedése” van, „a dolgok menetéért” ott csakis ő felelős. Ő dönt. Az országnak is van gazdája, ő a fő gazda. Ha aratni akar, hát arat, ha marhákat nevelne, hát nevel, ha a disznóit hizlalja, hát teheti. Minden az övé.

A fő gazda azt hirdeti: azért megy Brüsszelbe, hogy megvédje a birtokot

A gazdaságát. Még az országgyűlést is belekeverte a dologba: ezek után mondják azt az Unióban, hogy leváltotta a parlamenti demokráciát! Látszólag kockázatos ultimátumok, valójában már megírták a hazatérő győzelmi beszédét is. Mert a vétófenyegetést akkor szavaztatta meg, amikor már alig volt tétje. Tudni lehetett: a közös gazdasági helyreállítási alapból kiszerelik a konkrétabb feltételeket, jelenleg érthetően az a legfontosabb, hogy gyorsan jöjjön a pénz a bajban lévőkhöz. Abban a gonosz civilekről amúgy sincs szó. A hétéves költségvetés vitáját meg vagy halasztják kicsit, vagy majd az elfogadása után találnak ki pontosabb jogállami kritériumokat, ha megint azon lesz a hangsúly. A 7. cikkellyel majd lesz valami: úgyis közel két éve húzzák, legfeljebb szabnak egy határidőt a vizsgálat lezárására. Vagy nem. Mindegy, akkor is győztünk.

Orbán egy lelkes kommentelője azt írta:

„ha száz éve ilyen ember képviselt volna, Trianon másképp alakul!”

Az biztos. Legalábbis bejelentették volna, hogy megint győztünk. Az Archetípus maradt magyar, a Kárpát-medencét meg teleszüli Princípium.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző külön a Városi Kurírnak írt bevezetőjével és engedélyével közlünk.)

Mészáros

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük