Banánköztársaság
A hatalom természetrajza: Orbán és Ceaușescu, avagy történelmi párhuzam egy közép- és egy kele-európai diktátor között
A modern európai történelemben több olyan vezető is megjelent, akik hosszú időn át meghatározták országuk politikai életét, gyakran a demokratikus intézmények kárára. Két ilyen figura a 20. század végének Romániájából és a 21. század Magyarországáról is kiemelhető: Nicolae Ceaușescu és Orbán Viktor, aki több mint három évtizede alakítja országunk életét. Noha különböző történelmi korszakok és ideológiai keretek között tevékenykedtek, számos strukturális és hatalomtechnikai hasonlóság figyelhető meg pályájuk alakulásában.
Hosszú uralom és a hatalom koncentrációja
Mindkét vezető hosszú időn keresztül maradt hatalmon:
- Ceaușescu 1965-től 1989-ig,
- Orbán Viktor pedig több mint három évtizedes politikai karrierrel, amiből közel húsz év kormányfői minőségben.
Ez az időtáv önmagában nem példa nélküli, a hatalomkoncentráció mértéke és jellege már annál inkább. A közintézmények személyre szabása, a lojalitás alapján való kinevezések, valamint a párt és az állam egybeolvasztása mindkét diktátor rendszer énre jellemző.
A nyilvánosság átalakítása a médiakontroll segítségével
Ceaușescu uralma alatt a sajtó teljes egészében a rendszer szócsöveként működött: a személyi kultusz részeként a vezető megjelenése, beszédei és cselekedetei mindennaposak voltak a médiában. Orbánnál ugyan a formális pluralizmus megmaradt, de a médiapiac jelentős része kormányközeli szereplők kezébe került, s ezáltal a kritikai hangok marginalizálódtak. A központi üzenet, a kampányretorika és az ellenségkép-építés dominanciája egy központosított kommunikációs struktúra jegyeit viseli, melynek irányítója kezdetben a hivatalos kormányzati pozíciót soha nem vállaló Habony Árpád volt. A „címzetes koronaőrtől” később a napjainkban is regnáló Rogán Antal a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője vette át a feladatot, bár kétségtelen, hogy fogalmunk sincs arról, miként működik közre Habony a háttérből a szabad sajtó további legyaloglásában is.
Ellenségkép és nemzeti mitológia
Mind Ceaușescu, mind a magya „vezérlőtábornok” politikájában fontos szerepet játszott a nemzeti identitás hangsúlyozása. Ceaușescu a román történelem dicsőséges korszakait emelte ki, mitologikus narratívákat építve az ország vezető szerepéről. Hasonló módon, a magyar vezető politikája is gyakran hivatkozik történelmi sérelmekre, függetlenségi törekvésekre, s egy nemzeti szuverenitást középpontba helyező ideológiai keretet használ a politikai diskurzus alakítására. Az „ellenfelek” – legyenek azok külföldi erők vagy belső kritikusok – a nemzet egységét veszélyeztető tényezőként jelennek meg.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Gazdasági függés és klientúraépítés
„A Kárpátok Géniusza” a ’70-es években nagyméretű ipari projekteket indított, külföldi hitelekkel, később drasztikus megszorításokat vezetve be az adósságok visszafizetésére. Bár a gazdasági rendszer nem volt piacgazdasági, a központi újraelosztás révén klientúrarendszert épített ki. A a magyar példa más gazdasági keretek között, de hasonló logika mentén működik: állami megrendelések, pályázatok és támogatások útján hozott létre egy politikailag lojalitáson alapuló vállalkozói réteg, amely a ráosztott szerepet, namcsak a hatalom fenntartásában, de újrateremtésében is.
Intézményes önigazolás
A román diktátor uralma alatt a népszavazások és választások előre eldöntött eredményekkel szolgálták a rendszer legitimitását. A mai demokratikus keretek között működő Magyaroroszágon formailag érvényes és szabad választások zajlanak, azonban az intézmények torz működése – például a választási szabályok egyoldalú (folyamatos) módosítása, az ellenzék ellehetetlenítése – csökkenti azok valódi pluralizmusát. Az „illiberális demokrácia” megfogalmazása ideológiai alapot teremt egy autoriter hatalomgyakorlás demokratikus köntösben való működtetéséhez.
Az efféle mintázatok tanulmányozása nem csupán történelmi érdekesség, hanem tanulságos útmutatás lehet arra nézve is, hogyan ismerhetők fel az autokratikus hajlamok a demokratikus díszletek mögött.
Szerző
