Blogbazár
A Kedves Vezető megmondta: talpig fegyverben várjuk a vírust. És? Hogy várjuk? Talpig fegyverben!
Én hülye, meg még cikiztem ezt az áldott embert! Azt, aki felgyűrt ingében, vagy csodás esésű Armani öltönyében, de egymaga megküzd a hétfejű sárkánnyal is. Ja! Armani öltöny! Állnánk meg egy úri szóra: Mert, ha ránézek a Kedves Vezető hamisítatlan kültelki eleganciájára, (tán Tállai művész úr öltözik még ennyire választékosan) az unokahúgom ugrik be.
Én hülye, meg még cikiztem ezt az áldott embert! Azt, aki felgyűrt ingében, vagy csodás esésű Armani öltönyében, de egymaga megküzd a hétfejű sárkánnyal is. Ja! Armani öltöny! Állnánk meg egy úri szóra: Mert, ha ránézek a Kedves Vezető hamisítatlan kültelki eleganciájára, (tán Tállai művész úr öltözik még ennyire választékosan) az unokahúgom ugrik be.
A kiscsaj bőven az átkosban,
volt vagy négy éves akkortájt, akinek a szülei bölcs előrelátással mindig legalább négy számmal nagyobb cicanacit vettek. Majd belenő. Nem nőtt, viszont dűlt-borult (mi is a röhögéstől) mert az átok rózsaszín naci fél méterrel hosszabb szára, ami rendszeresen le is szakadt róla, mindig a bokájára tekeredett. Semmi gond, a drága mami vett neki másikat. Hadd nőjön a kis bestia csinosan. Ugyanazt a magenta cicanacit, ugyanolyan kék virágokkal. Megint négy számmal nagyobbat. Hogy honnan a fenéből jutottak ekkora készlethez ebből a hányadék gatyából, ma sem tudom. Dráma volt ez, higgyék meg! Szörnyű egy gyerekkor lehetett. Csoda, hogy nem lett belőle is miniszterelnök. Na, mindegy, tök normális felnőtt lett belőle mindezek ellenére is.
Szóval a lófütty tudja, mit aggatnak a Kedves Vezető kisportolt idomaira,
ha a kedves mama a tettes, csókoltatom, lehet Armani is tőlem, de, aki ezt teszi, az folyamatosan emberiség elleni bűncselekményt követ el, mikor egy ilyen drága holmit ennyire megaláz…. Mondjuk, KÖZÖM?
Szóval cikiztem néha nemzetünk fénylő csillagát, amiért most kérek elnézést!
Merthogy megmondta! Talpig fegyverben várjuk a vírust.
És? Hogy várjuk? Talpig fegyverben!
Hazudott? Nem! Az isten szerelmére, MOST NEM.
Pedig milyen jó lett volna, ha tréfál. Például, ha a „talpig fegyver” csak szimbolikus. És a kis huncut, orvosra, szakápolókra, esetleg valós és normális kríziskezelő kormányzati intézkedésekre gondolt volna.
Arra, hogy nyalom a hangját, hogy nem a barom hobbija bábuinak – igen, a Bentley-vel csapató focistákra gondol a szerző, mikor ennyire randákat ír – ad havonta és fejenként 1,5 millió forintot, hanem a melósokat nem hagyja egyszer belerokkanni a kilátástalanságba. De, nem!
Emberünk ránk küldte a teljes operetthadseregét, tekestől-mindenestől.
Ezek meg, most tényleg talpig fegyverben állnak, mint bálám szamara a sarkokon, kezük, meg persze ott matat a ravasz körül.
Árulja már el nekem valaki, MIÉRT?
Mire várnak? Mit állnak ott, minden sarkon, roppant marconán, talpig vasban a kedves vezető utasítására? Mi a cél? Az öreg Pistát majd jól hátbalövik, mikor félrészegen kerekezik haza, de nem világít a lámpája? (Mondjuk, hogy is virítana, mikor soha nem is volt?) Vagy, mi a pikli van? MINEK A FEGYVER? A vírus ellen, vagy ellenünk, a bámész nép ellen? Mert egyik se normális magyarázat…vagy, de? Mert akkor én kérek ismét elnézést. Akkor valamit nagyon benéztem! Drága kenyér, ez maga a vegytiszta őrület!
Ember, amennyi léből, suskából ezek, most riogatnak minket, abból a pénzből nemcsak fél Afrika lakhatna jól, de a csóró magyarok is ellenének húsvétig!
Most őszintén! Nem lesz elég már a fociból, a lopásból, a stadionokból, a katonásdiból, a B-terv nélküliségből?
Nem lehetne, legalább egyszer, ebben a csíra diktatúrában valami mást játszani, nem katonásdit?
Legalább egyszer, csak egy picikét, normálisnak lenni?
Szerző
