A kezdetben volt a Pozsonyi Piknik mára nagyrészt falusi búcsúvá változott

Sokadszor nem tudtam uralkodni magamon és kimentem a Pozsonyi Piknikre. Kettős hangulatban hagytam ott, pedig az első jó néhány alkalommal csak kellemes érzésekkel, egy évre való lelki, szellemi munícióval tértem haza. Amióta azonban már nem a eredeti ötletgazda, a Láng Téka-s Rédei Éva és barátai szervezik, a polgári piknikből lassan-lassan egy jobb minőségű, de azért mégiscsak falusi búcsú lett.

Hol marad a kezdeti ötletparádé

Azokat a bizonyos „ős-piknikeket” az ötletek kavalkádja jellemezte, gondoljunk csak például a balkon koncertekre, hol vannak már ezek. A mostanság felállított színpadokon egymásba érnek az egyes színházak és egyéni előadók olykor hakni-ízű előadásai. Ami igazán hiányzik a kezdeti időszak,  „csak itt, csak most” élménye.

Amiért  azonban kétségtelenül megéri az alighanem üzleti okokból az Újpesti rakpartra leköltöztetett Pozsonyi  Piknikre változatlanul kimenni, az a valóban elképesztő könyv választék és az erősen akciózott színházjegyek.

Az impozáns kulturális kínálat azonban nem tudja feledtetni  minden búcsúk  részvevőinek, a giccsodák hosszú sorát, akik közé néhány éve már egy „banyatank” árus is beférkőzött.

A büfék árai a többi hasonló rendezvényét követték és ezekre nem az olcsóság a jellemző.

Most jönne a fogadkozás, de nem jön

Az ember ne akarja átlépni az árnyékát, mert úgy sem sikerül, éppen ezért nem kezdek el fogadkozni, hogy én bizony többet ki nem megyek a Pozsonyi Piknikre, dehogynem, jövőre is ott leszek, és alighanem tovább puffogok, de csak azért, mert féltem Újlipótváros egykorvolt és nyomokban még ma is felismerhető kulturális ünnepét a teljes elüzletiesedéstől.

Ami igazán hiányzik a kezdeti időszak,  „csak itt, csak most” élménye.

(Fotó: Berta Lili)