Kerítésen innen
A kezdetben volt a Pozsonyi Piknik mára nagyrészt falusi búcsúvá változott
Sokadszor nem tudtam uralkodni magamon és kimentem a Pozsonyi Piknikre. Kettős érzéssel hagytam ott, pedig az első jó néhány alkalommal csak kellemes érzésekkel, egy évre való lelki, szellemi munícióval tértem haza. Amióta azonban már nem a eredeti ötletgazda, a Láng Téka-s Rédei Éva és barátai szervezik, a polgári piknikből lassan-lassan egy jobb minőségű, de azért falusi búcsú lett.
Sokadszor nem tudtam uralkodni magamon és kimentem a Pozsonyi Piknikre. Kettős hangulatban hagytam ott, pedig az első jó néhány alkalommal csak kellemes érzésekkel, egy évre való lelki, szellemi munícióval tértem haza. Amióta azonban már nem a eredeti ötletgazda, a Láng Téka-s Rédei Éva és barátai szervezik, a polgári piknikből lassan-lassan egy jobb minőségű, de azért mégiscsak falusi búcsú lett.
Hol marad a kezdeti ötletparádé
Azokat a bizonyos „ős-piknikeket” az ötletek kavalkádja jellemezte, gondoljunk csak például a balkon koncertekre, hol vannak már ezek. A mostanság felállított színpadokon egymásba érnek az egyes színházak és egyéni előadók olykor hakni-ízű előadásai. Ami igazán hiányzik a kezdeti időszak, „csak itt, csak most” élménye.
Amiért azonban kétségtelenül megéri az alighanem üzleti okokból az Újpesti rakpartra leköltöztetett Pozsonyi Piknikre változatlanul kimenni, az a valóban elképesztő könyv választék és az erősen akciózott színházjegyek.
Az impozáns kulturális kínálat azonban nem tudja feledtetni minden búcsúk részvevőinek, a giccsodák hosszú sorát, akik közé néhány éve már egy „banyatank” árus is beférkőzött.
A büfék árai a többi hasonló rendezvényét követték és ezekre nem az olcsóság a jellemző.
Most jönne a fogadkozás, de nem jön
Az ember ne akarja átlépni az árnyékát, mert úgy sem sikerül, éppen ezért nem kezdek el fogadkozni, hogy én bizony többet ki nem megyek a Pozsonyi Piknikre, dehogynem, jövőre is ott leszek, és alighanem tovább puffogok, de csak azért, mert féltem Újlipótváros egykorvolt és nyomokban még ma is felismerhető kulturális ünnepét a teljes elüzletiesedéstől.
Ami igazán hiányzik a kezdeti időszak, „csak itt, csak most” élménye.
(Fotó: Berta Lili)
