Dúró Dóra csak pár perccel előzte meg Novák Elődöt a Jobbikból való kilépés bejelentésében, gondoljuk, sorsot húztak, ki hergeli először a magyar kedélyeket péntek délután. Felhívnánk a figyelmet az elköszönésére!
A bejelentés
„Vagyok, aki voltam, és leszek, aki vagyok” – fájó döntés, de becsületbeli ügynek tekintem immár, messze nem csak Dúró Dórával és Toroczkai Lászlóval való szolidaritásom miatt, hogy kilépjek a Jobbikból.
A párt első alapszervezetének alapító tagjaként búcsúzom a Jobbiktól, de nem búcsúzom a bajtársaktól, hiszen utunkat folytatjuk az Alapító Nyilatkozatunk által kijelöltek szerint, immár nem Pongrátz Gergellyel, hanem öccsével, a Sztálin-szobor ledöntésében lángvágóval közreműködő Pongrátz Andrással. Kiléptem tehát, pedig nem én változtam, hanem a pártom, immár menthetetlenül, amihez nem asszisztálhatunk tovább.
A párt szakad, de a világnézetünk marad. A közösség lelkét el lehetett venni, de egyénenként megőrizhettük azt, s most összekapaszkodva folytathatjuk küzdelmünket. Igaz ugyanakkor, hogy a túltolt néppártosodás oda vezetett, hogy még a tagjaink körében is voltak sokan, többen büszkén jegyzőkönyvbe is mondták taggyűléseken, hogy az MSZP-re, a DK-ra vagy az LMP-re szavaztak lakóhelytől függően, hivatkozva Vona Gáborra, aki szerint a legesélyesebb ellenzéki pártra kell szavazni…
Súlyos identitásvesztés alakult tehát ki a Jobbikban, és színtelen, szagtalan, íztelen pártnak amúgy sincs jövője. Nekünk viszont küldetésünk van. Ásotthalomra várunk június 23-ára minden bajtársat, akinél most vagy már korábban betelt a pohár. Aki akar, velünk tart! Szebb jövőt!
