A szerencsi csata – Beszéljünk őszintén!

Minden választásnak megvannak a maga apróbb, vagy termetesebb titkai. A hétvégi szerencsi csata estében sem volt másként. Ami gyakorlatilag egy szélsőjobbos “háziversenyre” sikeredett.

A pártok általában igyekeznek eltitkolni a rendelkezésükre álló előzetes közvéleménykutatási adatokat,

nehogy ezzel kedvezőtlenül befolyásolják a maguk szavazótáborát. Ha biztos győzelemre állnak, akkor nyilván nem akarják elkényelmesíteni, esetleg otthon tartani a szavazóikat, ha cudarul néz ki az ügy, akkor pedig minek eleve beismerni a kudarcot.

Nos, a borsodi 6-os körzetben az általam (háttérben) megismert professzionális mérési adatok a Fidesz jelöltjét 50-55 %-ra mérték, a jobbikost pedig 40-45-re. Ugyanezt természetesen pontosan tudhatta a kormányoldal és az ún. ellenzék is, egyaránt.

Magyarán szólva, ezt a választást a szivárványkoalíció eleve és tudottan elvesztette.

Nem mellesleg ez is az egyik oka volt annak, hogy az IgenSzolidaritás (ISZOMM) egy percig se kellett fontolgassa a támogatásának megvonását a független Tóth Ádámtól,

hiszen amit egyesek még utólag is ránk akarnak kenni, t.i. az ellenzéki szavazatok “bűnös” megosztását, az egy percig sem volt realitás. Valami egészen extrém dolognak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy a stratégiánkon változtassunk. Márpedig ilyen nem történt.

A mi adataink szerint Tóth Ádám szavazati aránya 2-4 % között volt várható, sajnos elég bizonytalan elkötelezettségű szavazói háttérrel.

Számunkra az alacsony végzettségű falusi fiatalok jelentették a tartalékot, ám pont ez az egyik legnehezebb terep.

A végeredmény 50,87 % Fidesz-KDNP, 45,90 % Jobbik-szivárványkoalíció és 2,23 % ISZOMM lett

Mi úgy értük el ezt az eredményt, hogy – támogatóként – rajta sem voltunk a szavazólapon, hiszen Tóth Ádám neve mögött szikáran csak ennyi állt: független. A többiekén pedig ott virítottak a logók. (Nyilván az egy kedvezőbb helyzet lett volna, ha jelölő szervezetként mutatkoztunk volna meg.)

A választásokat azonban nem százalékokra, hanem szavazatokra játszák

Ezért roppant figyelemre méltó, hogy a jobbikos jelölt az ő fellegvárában, Tiszaújvárosban most elhozta ugyan a szavazatok kétharmadát, azonban mégis, durván ezer szavazattal kevesebbet kapott ott hatpárti jelöltként, mint 2018-ban szimplán jobbikosként. Ez világosan mutatja, hogy a balra húzó szavazópolgárok zöme még orrot befogva sem volt hajlandó szavazni egy igazolt nácira.

Másik vetületet nézve,

a magam részéről általában nem tulajdonítok túlzott jelentőséget a kampánypénzek nagysága és az eredményesség kapcsolatának, azonban sokféle kampányban jártas emberként határozottan állítom, hogy ez

a szerencsi csata a Fidesznek alsó hangon 250, a Jobbiknak pedig 50 millió forintjába fájhatott, de a kettő együtt és a tények szintjén inkább közelebb lehet a 400 millió forinthoz.

A körzet több tízezer villanyoszlopán szinte mindenütt ott díszelgett a Koncz/Bíró páros dupla reklámtáblája. A facebookos hirdetésik jól láthatóan tízmilliós nagyságrendűek voltak, míg Tóth Ádám – elvi okokból – még az ilyenkor járó 1 millió forintos állami apanázst sem vette fel, és bőséggel belül maradt az egy jelölt által kampányra fordítható, amúgy roppant alacsony, 5 millió forintos törvényi kereten.

Szóval, kb. százszoros anyagi túlerővel találtuk magunkat szemben,

ami az aktivisták létszámára is nyilván kihatott. A média-ellenszél azonban tán még ennél is őrületesebb volt, minthogy minden, magára valamit adó médium, szinte minden nap írt valamit, rendre megemlítve a két “favorit” nevét stb., azonban mi jó, ha hetente akár csak egy médiumban nyertünk említést, s az is kvázi lesajnált lúzerként tálalta az ISZOMM-ot, vagy támogatottját, Tóth Ádámot.

A helyzetet leegyszerűsítve, végül az történt, hogy a kormányoldal ha csupán 1 százalékponttal is, de lopva-csalva-hazudozva és temérdek pénzzel növelni tudta az előnyét a többiekkel szemben, egészen az abszolút többség fölé.

Ezenközben a szivárványkoalíció azzal etette az embereket,

mintha a kormányzati kétharmad lenne a tét, holott erről szó sem volt, amint azt minden normális politikai elemző rendre kifejtette. Márpedig a helyiek zöme úgy vélte, mivel nem ők okozták azt a bizonyos kétharmadot, ezért annak megszüntetését sem rajtuk kell leverni, tehát a többség (55 %) nem ment el szavazni. A ténylegesen szavazók legtöbbje viszont mégis ebben a kérdésben foglalt állást, egyszersmind sajnos háttérbe tolva a független Tóth Ádámot.

A teljes képhez azonban az is hozzátartozik,

hogy ezen körzet lakóinak egyharmada cigány. Ebben a közegben bizonyosan nem jó ötlet egy igazolt nácit futtatni, amint arra sem mutatkozott igény a romák körében, hogy a hivatásos cigány jelöltet támogassák, mintegy választ adva arra a dilemmára, vajon létezik-e ún. cigány-szavazat.

Jobb, ha tudomásul vesszük, miszerint etnikai szavazat gyakorlatilag nincs, hiszen a kisebbségek ugyanúgy mindenfelé szavaznak, mint az ún. többség.

Kimondható tehát, hogy a szivárványkoalíció magára szárított egy nácit,

s ezzel egy sor másik körzetben el is búcsúzhat a győzelem reményétől 2022-re, amennyiben az elvi szavazóbázisának fontos a rasszizmus, a kirekesztés, a homofóbia elleni küzdelem. Ezek a politikai választási tételek ugyanis jó hosszú időre kiestek a fegyvertárból, hiszen a Fidesz ezt bármikor hatástalaníthatja a szerencsi “referenciával”.

Az előválasztás intézményének melldöngető figurái ugyanakkor most hatalmasat buktak, hiszen rajtunk és Tóth Ádámon kívül egyikük sem szorgalmazott ilyet. Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos és mások – persze utólag – most éppen jobban szidják a sajátjaikat, mint azt én valaha megtettem volna az MSZP-vel szemben, de ez immár inkább csak suta mosakodás.

A budapesti ellenzéki főméltóságok sorra paroláztak

az eleve lúzer nácival díszelegve, míg a miniszterelnök és az ellenzék vezérének kikiáltott Gyurcsány-Dobrev duó oda sem dugta az orrát, hiszen nélkülük is borítékolva volt ez a mostani kör. Szóval ők mindketten világosan és pontosan előre látták az eredményt. Ennél fogva személyesen egy töltényt se pazaroltak az egészre, viszont mosolyogva a terepre küldték a “bocsaikat”. Orbán annyi hasznot zsebelhet be, hogy tessék, stabil a Fidesz bázisa, Gyurcsány pedig most megreggelizheti a Jobbikot (is).

Az IgenSzolidaritás és Tóth Ádám ugyanakkor jól érzi magát, hiszen ki-ki teret fogott a politikai térképen, de annyiban erkölcsi győztesnek tekinthetjük magunkat, hogy nem feküdtünk össze a nácikkal. Ez pedig hosszabb távon felbecsülhetetlen politikai tőke.

Lehet tanulni Szerencsből.

Betárazott közös "gratula-jóvoltál" fotóval készültek a fidesz-megszólalók!

Szanyi Tibor: nyárvégi levél -politológusoknak Tóth Ádámról