Mi van a fekete szivárvány mögött – Milyen álságos indokokkal tiltják be a Pride-ot egyes országokban?

A Pride-felvonulások mára világszerte nemcsak a szexuális és a nemi kisebbségek jogaiért folytatott küzdelem szimbólumává váltak, hanem  egyes országokban ez az esemény a társadalmi elfogadás és a jogegyenlőség ünnepe is lett, máshol viszont, szigorúan tiltott, sőt üldözött tevékenységgé lett. A tilalmak indokai országonként változnak, de gyakran ugyanazok a motívumok térnek vissza: „közrend”, „közerkölcs”, „gyermekvédelem” vagy „idegen ideológiák elleni védekezés”. Mindez azonban legtöbbször csak ködfüggöny: a valódi ok inkább a politikai hatalomkoncentráció, a bűnbakképzés és a társadalom kontroll alatt tartásának szándéka.

Magyarország – „gyermekvédelem” álcája alatt (söpörjönk először a saját portánk előtt)

Magyarországon ugyan minden idők legnagyobb, több százezerfős Pride-ját a tiltás ellenére is megrendezték, de a résztvevőket azóta is fenyegeti a hatalom, személyszerint Orbán Viktor.  Nálunk az LMBTQ-jogok elleni politikai hadjárat felerősödött és ez magával hozta a gyülekezési törvény „visszakapcsolásának” kormányzati szándékát is. Erre érkezettt a társadalom elsöpró erejű válasza. A 2021-ben elfogadott, széles körben vitatott „gyermekvédelmi törvény” összemossa a pedofíliát az LMBTQ-témák iskolai megjelenítésével, s ezzel de facto cenzúrázza a témát. A közmédia hallgat, a kormányközeli sajtó démonizál. A voluló tömeg pedig véleményt mond, közvetít.

Oroszország – „hagyományos értékek” vs. láthatóság

Oroszországban a meleg büszkeség felvonulása gyakorlatilag ellehetetlenített. Bár hivatalosan nincs általános tiltás, a helyi hatóságok szinte minden kérelmet elutasítanak, jellemzően közrendvédelmi, vagy „gyermekvédelmi” indokra hivatkozva. A 2013-as hírhedt „melegpropaganda-törvény” kimondja, hogy tilos olyan információt nyilvánosan megosztani, amely „nem hagyományos szexuális kapcsolatokat propagál” kiskorúak számára. Ez a gumiszabály a felvonulást és bármilyen más LMBTQ-jelenlétet is gyakorlatilag kriminalizál. Az állam célja nem pusztán a marginalizálás: az LMBTQ-közösséget szándékosan festik le „külföldi ügynökként”, aki veszélyezteti a „hagyományos orosz családmodellt”. Ez a retorika pedig jól illeszkedik Putyin rendszerének önképe mellé, amely szerint az orosz civilizáció morális bástya a hanyatló Nyugattal szemben.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Törökország – a populizmus eszköze

Törökországban az elmúlt években fokozatosan tiltották be az isztambuli Pride felvonulásokat, noha 2014-ig még tízezrek vonultak utcára békésen. Az indoklás rendre a „közbiztonság veszélyeztetése”, ám a valóság inkább politikai. Recep Tayyip Erdoğan rendszerében a nacionalizmus és az iszlám értékrend keveréke uralja a közbeszédet. Az LMBTQ-közösségre mint „dekadens nyugati importtermékre” tekintenek, amely nem illeszkedik a „török identitásba”. A Pride betiltása tehát nemcsak belső represszió, hanem kulturális határkijelölés is: mi vagyunk az „igaziak”, ti nem tartoztok közénk.

Közel-Kelet és Afrika – jogi kriminalizálás és vallási dogmák

Számos közel-keleti és afrikai országban – például Szaúd-Arábiában, Iránban, Nigériában vagy Ugandában – nemcsak a Pride tilos, hanem maga a homoszexualitás is büntetendő, több helyen halálbüntetéssel vagy életfogytiglani börtönnel sújtható. A tiltások indokai rendre vallásiak: az iszlám vagy keresztény fundamentalizmus alapján „természetellenesnek” vagy „istenkáromlásnak” minősítik az LMBTQ-létet. Ugyanakkor ezek az indokok gyakran politikai célokat szolgálnak: belső társadalmi feszültségeket terelnek el a „veszélyes kisebbségek” felé.

Csak úgy…

A Pride betiltása soha nem csupán egy esemény elutasítása. Minden ilyen tiltás egy üzenet: hogy kik nem számítanak, kiket lehet megbélyegezni, elhallgattatni, eltüntetni a nyilvánosság elől. A „közerkölcs” és a „gyermekvédelem” csak jól csengő díszcsomagolás a valóság elfedésére.  Ez az örömünnep ott válik veszélyessé a hatalom számára, ahol az identitások láthatósága a szabatosság illúzióját keltik Ahol az önkifejezés nem illik bele a kormány által felrajzolt erkölcsi térképbe, ott a szivárvány színeit feketével festik át. És mindez nem a rendet védi – hanem a félelmet szentesíti.

Kapcsolódó

Gábor György: Pilátus Orbánhoz képest egy túlképzett humanista volt, aki legalább rosszul aludt éjszakánként