Banánköztársaság
A tanítási év kötelező táborozással történő meghosszabbítása nyilvánvalóan rossz ötlet
A Népszava kedden arról cikkezett, hogy újra napirenden a tanév meghosszabbítása. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) délután gyorsan cáfolta a felvetést, majd szerdán megszólalt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is.
„Táborszerű” foglalkozás
Jövőre akár két héttel is tovább kell majd várniuk az általános iskolásoknak a nyári szünidőre, a kormány ugyanis megvalósítaná azt a régóta dédelgetett tervét, hogy tábori vagy „táborszerű” foglalkozásokkal hosszabbítsa meg a tanévet.
A Népszava kedden megjelent, Újra napirenden a tanév meghosszabbítása című cikkében leírtak nem igazak – válaszolt az EMMI
„A tanév rendje változatlan, a tárca nem tervez változtatást a tanév hosszát illetően. A 2018/2019-es tanév rendje várhatóan a napokban megjelenik a Magyar Közlönyben. Ennek megfelelően a kormányzati támogatással működő nyári táboroztatási programok nem lehetnek kötelezőek, az ingyenes részvétel egy lehetőség a gyermekek és a családjuk részére. Az érintett pedagógusok juttatásban részesülnek, a részvétel számukra sem kötelező.” (EMMI)
A PDSZ véleménye a tanév végére tervezett táboroztatásról
A sajtóban ismét felröppent hírt azért kell komolyan vennünk, mert nem új ötletről van szó, és bár amelyre ugyan rengeteg ellenérvet kapott az oktatási kormányzat korábban is, az illetékesek mindeddig nem jelentették ki, hogy visszavonták volna tervüket. A jövő évi tanév rendjéről szóló rendelet is késik, ez is arra utal, hogy valamiféle változtatással számolhatunk. Egy kiszivárogtatott tervezetre nem könnyű reagálni, főleg, ha jogi szempontból gondoljuk át a tanítási év végére beillesztett táboroztatást, vagy „táborozásjellegű foglalkoztatást”, ahogy az oktatásért felelős államtitkár tavaly fogalmazott.
Először is, milyen következményekkel járna az év végi tábor beiktatása a tanulók számára?
Amennyiben a légkondicionálás nélküli, jellemzően forró iskolaépületekben zajlik a „tábor”, ez a program nyilvánvalóan nem nyújtana számukra sem kellemes, sem hasznos az időtöltést. Ha tábori körülmények között, pl. vízparton, hegyekben zajlana, az mindazoknak kiváló lehetőség volna, akiknek nincs abban az időben családi programja. Például azért, mert a szülőnek nincs pénze nyaralásra, azoknak, akik nem fizetnének be előszezoni nyaralásra, hanem kizárólag főszezonban tervez a szülő, a család a gyermekkel közös programot.
A kormány már kitalálta
és bőkezűen finanszírozza az Erzsébet táborokat. Érhetetlen, hogy miért nem ebben gondolkodnak tovább, kiterjesztve minden gyermekre az ingyenes táborozás lehetőségét, de nem annak kötelezettségét. Az Erzsébet táboroknak lehetne saját személyzete pedagógusokkal, művelődésszervezőkkel. Akkor nem kéne ilyen fusimódszerekhez folyamodni, mint iskolákban foglalkoztatott pedagógusok táboroztatásra beosztása.
A tanítási év kötelező táborozással történő meghosszabbítása nyilvánvalóan rossz ötlet. aAválasztható tábor állami finanszírozása viszont jó irány, csak éppen nem az iskolaépületekben, és nem a pedagógusoknak kötelezően előírt tevékenységként. Jó táborhoz ugyanis motivált – nem utolsó sorban megfizetett – szervezők és lebonyolítók szükségesek. Más kérdés, hogy mi, pedagógusok elég nagy létszámban vállalunk ilyen feladatokat. Sokszor saját elhatározásból, külön fizetség nélkül, ám ha ezt „felülről” írják elő, az minden szempontból egészen más helyzetet teremt.
A tanítás utáni két hét táboroztatás tanítási évbe iktatása először is törvénymódosítást igényel.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. § 30. pontja szerint tanév: az iskolában, kollégiumban szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-éig tartó időszak. A 31. pont alapján tanítási év általános iskolában a minden év szeptemberének első munkanapjától a következő év június 16-át megelőző utolsó munkanapjáig tartó szorgalmi időszak. Amennyiben a kötelezően előírt táboroztatás nem a tanítási évben, hanem a nyári szünetben valósulna meg, az a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (4) bekezdésében előírt, szabadságkiadásra vonatkozó rendelkezésekkel nincs teljességgel összhangban.
Eszerint ugyanis a nevelési-oktatási intézményekben a pedagógus szabadságát – a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével – elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Erre a kötelező táboroztatás előírásával nyilvánvalóan esély sem lenne (mellesleg, sok helyütt – jogsértően – eddig sem törekedtek a teljes szabadság nyári szünetben történő kiadására).
