Banánköztársaság
A választó felelőssége: aki nem szavaz, nincs erkölcsi alapja a kocsmában szidalmazni a rendszert és a vezetőket
Győztünk! Vesztettek! Eddigi legjobb eredményünk! Számolni kell velünk! Magasabb a részvétel a vártnál! Alig mentek el szavazni!
Időközi választás volt Tolna megyében, a hűséges, jobbára fideszes vidéken, s az eredmények igazolták a várakozásokat. A mandátum a Fideszé, ez nem kétséges.
De ki győzött, és ki vesztett?
Az MSZP és Vona pártja kihullott a rostán, a többiek majd a startvonalra állva bizakodva várják a jövőt. Magyar Péter pártja részt sem vett a versenyben, prófétája tehát utóbb nyugodtan kijelenthette: a kormánypártok vesztettek, hisz’ csak 33,5 százalék szavazó dobta be voksát az urnába.
Hideg volt. És egyébként is minek?
E választás kapcsán – úgy hiszem – az igazi kérdés éppen ez: miért csak ennyi? Vajon minden távol maradó a Tisza Párt híve? Sokan lehetnek, de azért nem mindannyian. Vagy egyszerűen csak otthon maradtak, mert hideg is volt, meg az eredmény mit sem változtatott a parlamenti erőviszonyokon? Időközin inkább, de általános választáson is rendre elég sokat messze elkerülik a szavazófülkét – mondván:
„Le vagytok ti szarva mindannyian, úgysem változik semmi.”
Bárkinek, bármikor és az ország bármely pontján joga van ezt az álláspontot magáénak vallani, és aki itt már megélt legalább 30 évet, a keleti, északi, déli végeken vagy a Hős utcában, vélekedését akár személyes tapasztalatra is alapozhatja. Hanem azért durva túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon a rendszerváltozás óta nem történtek hatalmas változások. A kétségtelen fejlődés egyik hajtó ereje volt sokáig a jól-rosszul, de működő parlamenti demokrácia.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Kirakat-parlament
Jelenidőben azonban az Országgyűlés érdemben nem ér semmit, csak a demokrácia álságos kirakata Orbán Viktor szolgálatában. A jogállam tudatos lebontásával egy időben megkezdődött és folytatódott a nagy közszolgálati rendszerek megnyomorítása, az önkormányzatok kizsigerelése, és a mindennapi élet milliók számára vált és válik mind nehezebbé. Ezek tények. Érdekes módon Tolnában a szavazáson részt vettek mintegy 80 százaléka ezt másként látja, elégedettek a dolgok jelenlegi állapotával. (A Mi Hazánk nevű társaságot én nem számítom az ellenzékhez.) Pedig az őket környező világ Tolnában sem jobb, mint másutt, az ott élők vajon miért nem akarnak változtatni azon, ami már tűrhetetlen, az infláción, a munkahelyi viszonyokon, a közjavak ellopásán, a kormány állandó ellenségkeresésén, a hamis vészhelyzeti-rendeleti kormányzáson , a viszályon az EU-val és a NATO-val, az eléggé kétes orosz, kínai, türk (csádi) kapcsolatokon, főként pedig az állandó kormányzati hazudozáson, félrevezetésen, teljesületlen és teljesíthetetlen ígéreteken.
Aki elment és a Fideszre szavazott – szíve joga, lelke rajta. Aki nem ment el, szíve joga, lelke rajta. A választónak nincs felelőssége.
Valóban nincs?
Aki elégedetlen a regnáló kormánnyal, az uralkodó párttal, a korrupt rendszerrel, az maga, gyermeke, unokája, szűkebb pátriája és országa egésze érdekében is tesz valami hasznosat, ha egyebet nem, elmegy szavazni, mert ha nem teszi, utóbb nem lesz erkölcsi alapja a kocsmában szidalmazni a rendszert és a vezetőket. Én sem bíró, sem ügyész nem vagyok a perben, amelyet az állampolgár folytat a rendszerrel, a kormánnyal, a bűnöző helyi kiskirállyal szemben, ám tanúnak elszegődöm, ha akad, aki olvassa tanúságaimat. Akármely országban, ahol szilárd a jogrend, ahol a parlament által ellenőrzött kormányzás van, s ahol a kormány nem saját (személyekhez kötött) hatalmának erősítéséért, a közös jövedelmek példátlanul pimasz elsajátításán munkálkodik, hanem az állampolgári jogok és érdekek védelmén, ott a választó megengedheti magának azt a luxust, hogy ne avatkozzon holmi vacak politikai csatározásokba.
De nálunk a létünkről van szó, a gonosz, rossz és rosszindulatú kormányzásról, amely mára már milliók életét keseríti meg.
Vannak, lennének módszerek
A történelem tanúsága szerint az alkalmatlan kormányok, rendszerek, diktátorok és királyok leváltásának, elűzésének számos módja kínálkozik, de számunkra mostanság az egyetlen elfogadható lehetőség a képviselőházi többség megszerzése a Fidesz ellenében, ami a csaló választási rendszer miatt nem egyszerű. De éppen ezért is kinek-kinek vállalnia kell azt a nagyon minimális felelősséget, hogy él választói jogával, él parányi, csak az alkalom hozta hatalmával, és bedobja a szavazólapot az urnába. Nemigen van tere, helye pártoskodásnak, taktikai csatározásoknak, mert ismét a lét a tét: marad vagy megy Orbán rémes rendszerével és pereputtyával együtt.
Aki nem megy el szavazni, magára vessen. Aki nem megy el, annak szomszédja (haragosa, ellenlábasa, barátja?) szavaz majd helyette, s, meglehet, annak voksa így majd kettőt ér. (A mi fura rendszerünkben a fideszes voks így is eleve kettőt ér.)
Szóval a tolnai választás eredménye számomra főként azért csalódás, mert oly sokan maradtak távol, mintha nem is fenyegetné katasztrófa az országot, ha Orbán Viktor még sokáig a kormányrúdnál marad.
Ebben a rendkívüli választásban éppen csak ennyi volt a rendkívüli.
