A vírusnak kampó

Ó, hát nemsokára vége a koronapuccsnak, a Maxi visszaadja a hatalmat magának, újra ránk köszönt a béke és boldogság kora, felnyársaljuk az utcsó vírust is, búcsút intünk a fürkészportyászatnak. Rab László szürreál összefoglalója a 17-es hétről.

Minden úgy lett, ahogy mondták

Most egy kicsit azért megnyugodtam. Amióta Trump elnök úr ötlete elhangzott, hogy fertőtlenítőszert lehetne fecskendezni az emberi szervezetbe, valahogy nagyobb megértéssel figyelem a világ legkorszerűbb illiberátusának vírusfelnyársalási fáradozásait. Az USA elnökének tippjei után mondjuk rémülten hívtam az amerikai rokonokat, nyugtatgattam őket, és amikor visszakérdeztek, hogy mi van nálunk, azt mondtam, egyszerű kis teljhatalom van most itt, de a Maxi megmondta, hogy már nem sokáig tart, hiszen május 3-án a vírusnak úgyis kampó, úgyhogy semmi okunk az aggodalomra.

És valóban

Van kórházi ágy rogyásig, itt halmozzák fel a térségben az összes lélegeztetőgépet, be lesz robbantva a gazdaság, senkit nem hagynak az út szélén. A törődés és a szeretet jegyében olyan hitelfelvételt sikerült például nyélbeütni a Belgrád-Budapest vasút miatt, aminek részleteit az ükonokáim is fizetni fogják, rendbe van tehát téve a jövő, ha ez a vírus most nem jött volna közbe, talán jövőre vagy azután, amikor a nyugdíjasok újabb többheti gázsit kapnak a Fidesz-központból, még tán a Marsra is elrepülhettünk volna. Így most egy kicsit halasztani kell a nagy terveket, és valamivel többet kell babrálni a népkonyhák működtetésével, de nem szabad kishitűnek lenni, annyi munkahely simán meglesz, mint amennyit a vírus elvett. Ezt is a Maxi mondta, aki azonnal visszaadja (saját magának) a teljhatalmát, újra magához szólítja a 133 nagyon bátor képviselő mellé a kevésbé bátrakat, visszatér az élet a régi kerékvágásba, Kánaán újra boldog lesz. Velem együtt, aki beláthatom végre, hogy milyen jó volt állatmódra bánni a néppel, mennyire átgondolt volt hazazavarni a nagyon beteg embereket a kórházakból, tessék, hogy ki lett lapítva a görbe. Látom már, hogy milyen hülye voltam, amikor nem hittem a fürkészportyászatban. Jellemző ellenzéki kishitűség lehetett az oka, nincs rajta mit szépítenem. Minden úgy lett, ahogy mondták. Megérte több mint egy hónapig ácsorogni a tömeges megbetegedések kapujában.

Miért nem hagyják rájuk rohadni?

Bízom benne, hogy végül alaptalan lesz az aggodalmam az érettségivel kapcsolatban is. Ha egyszer május 3-án meglesz a tetőzés, miért is ne lehetne 4-én érettségi vizsgákat tenni? Ha a diákok, a tanárok és a szülők ezt akarják. De hát a Maxiék megmondták, hogy akarják, beszéltek velük, egyeztettek, nem úgy van az, hogy Maruzsa államtitkár meg a KLIK elhatározza, törik-szakad beterelik a fiatalokat a zárt tantermekbe, hogy ott gondosan összeállított kérdésekre válaszoljanak. Papíron, mert hiszen ki hallott már olyat, hogy le lehessen érettségizni máshogy is. A járvány idején a Google és a hasonszőrű high-tech multik megteremtették a lehetőséget (tessék figyelni, illiberát, globálisan) az online oktatáshoz, de az érettségi nyilván meghaladja a képességeiket, ahhoz már a kőkorszaki magyar állam kell a megoldókulcsaival meg a matematikarejtvényeivel, amelyekkel itt szívatni lehet az újabb és újabb generációkat. Nincs is annál nagyobb élvezet.

Amúgy pedig nem értem a nagy ráizgulást a dologra

Akinek a félévi jegye alapján megajánlották volna az érettségit, mehetett volna isten hírével, akinek ez nem lett volna elég, szépen levizsgázhatna valahogy otthonról is. Vagy levizsgázhatna ősszel, nem tudom. Amikor ráér. És amikor az állam is úgy gondolja, hogy éppen hajlandóságot mutat rá.

A másik, hogy nem értem az ellenzéki erőket sem, amikor rögtön hajlandóságot mutatnak arra, hogy beleálljanak a konfliktuszónába. Láthatták, csapdaként állította nekik a Maxi. A pártok helyesen teszik, ha ütik a vasat az egészségügyi zűrzavar ügyében, az érettségi ügyét viszont nem nekik kell megoldani. Hagyni kellett volna a kormányt az összes teljhatalmával együtt, hogy gyürkőzzön a tanárokkal, a diákokkal és a szülőkkel. Hogy rárohadjon ez a lelketlen döntés. Nem ezt tették, rögtön odavetették magukat az oroszlánketrec bejárata elé, az érettségi elhalasztását kezdték követelni. Így azt érhetik el, hogy amikor majd elhalasztják, a kormány ugyanúgy érvelhet, akár az iskolabezárások napján: a nép akaratát teljesítik, amikor nyárra vagy őszre tolják a vizsgákat. És akkor a babérokat megint kik fogják learatni? Nyilván nem azok az ellenzéki képviselők, akik még mindig bejárnak a parlament üléseire. És azon tipródnak, hogy a Maxiék által jócskán felemelt gázsijukat hogyan ajánlják fel nemes célokra; megtartani, ugye, mégse lehet. Hogy adná ki magát?

Egyék meg, amit főztek

Bátrak, bátrak a 133-mak, de azért kellőképpen be vannak tojva. Tudják ugyanis, hogy utálja őket a nép, ezért voltak olyan idegesek Szabó Tímea beszéde alatt, amikor elkezdtek tapsikolni. Ingerültek az európai reakcióktól is. Látják, olvassák a heccmédiában a sok marhaságot, de azt azért pontosan tudják, hogy ami ott van: kamu. Ha arra hagyatkoznának, és nem tájékozódnának másból, eléggé hamar fölkopna az álluk. A hepciáskodó, de immáron jogaitól megfosztott ellenzék láttán elmondhatják: dejszen nincsenek ezek betiltva, tessék figyelni, szabadon beszélhetnek.

Ellenzéki harcmodor

Az ellenzéknek, amelynek ténykedésére az édes kis teljhatalomban már egyáltalán nincs szükség, másfajta harcmodort kellene választania. Nem ugrani rögtön, mert akkor hamar megvezetik őket. Hagyni kellene urambátyámékat a saját levükben főni, szembesüljenek csak azzal a társadalmi katasztrófával, amit előidéztek. A velük szemben folytatott szájkarate helyett oda kellene menni, ahol az emberi nyavalyák vannak. Pofozógépnek nem muszáj lenni, mert most ezt a szerepet osztotta ki Orbán a letarolt ellenzékének. A járvány miatt a munkahelyek elvesztése miatt kialakuló nyomor feloldásában volnának politikai lehetőségeik. Orbán ugyanis nem fog segíteni a társadalom alsó szekcióinak, ugye, ezt eléggé könnyű kisakkozni a magyar gazdaságtörténet legsikeresebb tíz esztendejének kronológiájából. Akkor meg mi a probléma? Oda kell menni, ott kell lenni, ahol a bajok vannak. E tekintetben most az ellenzéki képviselőknek nem is kell olyan messzire autózniuk, hogy célba érjenek.

Másegyéb alapbetegségek

Amúgy pedig döglött lónak nem kell patkó; a Fidesz-elit szavára adni itt már nem lehet. Az önkormányzatok is láthatják ezt, különösen igaz mindez Budapestre és a budapesti kerületekre, a Maxi kiforgatja őket a vagyonukból, de a felelősség az övék maradt: a rájuk szavazó tömeg biztonságát nekik kell garantálni. Ezért kezdtek el tesztelni, és ezért vezetik be a kötelező maszkviselést a tömegközlekedési eszközökön. Külön utakon folytatódik a védekezés, az önkormányzatok immáron saját eszközeikkel, spéci kapcsolataik mozgósításával szerzik be a védelmi eszközöket, megelégelték a központi hadovát, melyről azt gondolják, változatlanul a manipuláció és a harácsolás a legjellemzőbb rá. (Az egész járványügyi védekezésre igaz: ha kétfelé húz a ló, árokba fordul a szekér.) Lesik a kerületek csodálkozva, hogy a Maxi szalonnának nézi és föl akarja nyársalni a vírust, ez zsákutca, mert megy az idő, ezért az ellenzéki kerületek szociális feladatok megoldása felé kénytelenek fordulni. Tudják, hogy nyár végén és ősszel, amikor a parlamentben a 133-aknak kiosztják a Nemzeti Vírusvédelem Hőse kitüntetést, nekik inkább a helyi szegényekkel lesz a legtöbb gondjuk.

Hagytam valami vicceset a végére, nehogy az legyen, hogy ingerült vagy komor volnék

Lejöttem már az Operatív Törzsről is, nekem ott már semmi újat nem tudnak mondani azon túl, hogy hányan betegedtek meg és hányan haltak meg a „a tömeges járvány kapujában”. Müller Cecíliával sincs semmi bajom, nagyjából ilyen lennék én is, ha engem váratlanul egy Mars-expedíció élére állítanának, mondanám el, hány fényévbe telik, mire odaérünk. E egyenlő emszer cénégyzet, mondanám lelkesen, és mindenkinek azt tanácsolnám, ne induljon el krónikus vagy másegyéb alapbetegséggel a Marsra, mert annyira azért nem biztonságos.

No de a vicc

Ezzel a törzs alaphangját próbálom illusztrálni. „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhallgat” – e híres verssort próbáltam modernizálni. Ez lett belőle: Állampolgári bejelentésre azt tudom elmondani, hogy az éjszakai órákban egy azonosítatlan rovarképződmény járőreink ellenőrző tevékenysége közben letért a számára kijelölt útszakaszról, majd teljesen szabálytalanul, jogkövető magatartást nem tanúsítva hangos csapódás kíséretében merőlegesen nekivágódott a vele szemben szabályosan megépített kordonnak. Később hangjelenséget lehetett tapasztalni, aminek következtében több tanú egybehangzó állítása szerint jelentős mértékben néma csönd került bevezetésre…

Ez volt a gyötrelmes 17-es hét, jöjjön a 18-as, itthon vagyok, mert még tart a liszt.

Macinaciban a teljhatalom ellen