Ágoston László: sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban

Ágoston László énekművész, a Moltopera vezetője, zenei menedzser, marketing tanácsadó és blogger. A 2017-ben elhunyt T. Ágoston László író fia. A 2018-as országgyűlési választásokat követően hagyta el Magyarországot, jelenleg az Egyesült Királyságban, Bristolban él. Közösségi oldalán írta le véleményét Rákay Philip megafonharcos napok óta tartó mocskolódása kapcsán, aminek célkeresztjében Nagy Ervin áll, de szorosan mögötte vannak mindazok, akik mást gondolnak demokráciáról, kultúráról, oktatásról, politikusi kvalitásról, mint a Magyarországon most regnáló.

„Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban

Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs – mind tudjuk – nem magas. Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.

• A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.
• A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon – már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.

Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra – és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket. Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.

Pedig ez tévedés

Vannak, akik árufeltöltőként is nagyszerűek, és vannak, akik méltóságos úrként is senkik maradnak. Egyébként ne könnyítsük meg a szembenézést és ne éltessük a hazugságot a játék kedvéért se tovább: nem lettünk árufeltöltők.

Szabad emberek lettünk, akik tisztességes környezetben, még a nyelv és a társadalmi tőkénk elvesztése nyomán keletkező óriás versenyhátrányban is jobban megálljuk a helyünket, mint a megannyi futottak még, aki elcsalta a versenyt.

Innen, egy egészségesebb társadalomból nézve, rossz látni, hogy akkorára nőttek a piócák, hogy alig látszik tőlük a tó

De mindenképpen melengető, jó érzés tudni, hogy már nincsen hozzájuk közünk, nem kell velük együtt dolgoznunk, nem kell felszisszennünk az otrombaságaik hallatán, és nem kell a gyerekeinket olyan közegben felnevelnünk, amelyben rákayphilipek címlapon vannak. Előttünk fejlődés van és pálya. Köszönjük, de minket ne sajnáljatok. Aggódjatok magatokért és sajnáljátok magatokat, akik egy egykor szép tavat pocsolyává silányítottatok.

Mert nem a mi vérünket, a ti véreteket szívják a hatalmasra nőtt piócáitok.”

Ha már itt tartunk….

Ha valaki nem értené, hogy miért kerültek elő a Ágoston posztjában az „árufeltöltők”, akkor olvasson bele Rákay egyik bejegyzésébe:

„…Tudom én, mi a ti legnagyobb nyomorúságotok, nagyokos! Hogy ez itt nem Afganisztán, és nem is a Majdan, ahol Pressman haverod titkosszolgálata szokott decens kis polgárháborúkat kirobbantani…
Nem, Ervin! Ez itt Magyarország, gondolkodó emberekkel, akik egyáltalán nem vevők a ti szánalomra méltó „szent ügyeitekre”, amelyek se nem szentek, de még valódi – össztársadalmi értelemben vett – ügyeknek sem tekinthetők. Pusztán politikai blöffakciók, amelyeket külföldi zsoldban álló, hivatásos felforgatók és egyéb féleszű, balos aktivisták nyomnak, mintha nem volna holnap.
Amikor pedig a párizsi városfelgyújtásról ábrándozol, csak halkan jegyzem meg, hogy az ottani rohamrendőrök nem gázspray fröccsöt fújkálnak ám a levegőbe, hanem rommá verik az illegálisan tüntikézőket. Na, például ez is egy óriási különbség Párizs és Budapest között…

Ha mégis mindenképpen oda vágysz, nem tartóztatunk! Schilling és Sárosdi nevű kollégáid is gigantikus karriert futottak be arrafelé: árufeltöltők egy helyi kisboltban. Sok szerencsét!”

Erre reagált Gryllus Dorka, a hosszú ideig Németországban is játszó színésznő:

„Helló, Philip, azt szeretném neked elmondani, hogy a Schilling Árpád és a Sárosdi Lilla nem árufeltöltő, nem tudom, honnan szeded ezeket az információkat, ezek az információk tévesek”

Gryllus Dorka a videóhoz fűzött posztjában felsorolta, hogy Schilling Árpád az elmúlt években rendezett több európai nagyvárosban, Sárosdi Lilla pedig öt színházi projektben vett részt, négy különböző társulattal, mindegyikben francia nyelven játszott.

„Szerintem legyünk rájuk büszkék, hogy ilyen sokat értek el magyar művészként a világban, szerintem erre az egész ország büszke lehet, szerintem legyél rá te is büszke!”

4,5 milliárd közpénzt a biztonságos művesekezelésekre, vagy Rákay Petőfi-filmjére adná? - Az utóbbira már kiutalták.....