Ne tököljünk, alapítsa meg végre valaki az Európai Uniót!

Egyre több szó esik mostanság az igazi Európai Egyesült Államok eszményéről. Azok a politikusok, akik ezt az elképzelést támogatják, jó úton járnak, és a többség?

Történelemlecke kezdőknek

A Szén- és Acél Közösségét a világháború végének konjunktúrája kényszerített ki. A közösséget 1957-ben váltotta az Európai Gazdasági közösség, népszerű nevén a Közös Piac, ezt „nevezték át” később, 1992-ben Európai Unióvá.

Indokolt az időzőjeles átnevezést használni, hiszen a legjobb szándék mellett sem jött létre az a bizonyos unió, csak annak valami földi mása. A 2004-es bővítés, vagy nevezzük inkább hígításnak azt is a legfájóbb pontján, öv alatt rúgta.

Pedig az 1992-es alapítók milyen szépen is képzelték el a jövőt, ahogy a nemzetállamok egymás nyakába borulnak, azt mondják minden eddigi egymás elleni áskálódásra, hogy bocs, és irány a boldog jövő, no meg a közös pénz, az Euró. Na ugye, hogy nem így történt? De nem ám!

És jött Közép- és Kelet-Európa,

Rossz ötlet volt a nagyarányú bővítés, már ha uniót akartak építeni az urak, és kiváló, ha közös piacot bővíteni, azaz ne idétlenkedjünk: piacot vásárolni. Ez utóbbi sikerült. Beláthatatlan piac nyílt az áruk és eszmék szabad áramlásának, na és az emberek, pardon, a munkaerőnek is. Mert, hogy is van ez: jön a munkaerő mondjuk Erdélyből, mert Magyarországon jobbak a kereseti lehetőségek, majd kis idő teltével huss, csatlakozik a több százezres magyar kivándorló tömeghez és irány a nyugat-európai munkaerő piac. A kelet-európai munkahelyek viszont lassan kiürülnek. Tévedés ne essék, erről nem az unió tehet, csak a frissen csatlakozott államok, amelyeket szinte kivétel nélkül lerabolt az új politikai, gazdasági elitjük.

Azt mondom: Brexit

Ki emlékszik ma már a hatvanas évekre, amikor a közös piac többször is elutasította a brit oroszlán felvételi kérelmét. A döntésben persze komoly szerepet játszott a közösség akkori erős emberének, a  francia köztársasági elnöknek, Charles de Gaullenak a szinte fékezhetetlen brit-ellenessége is. Végül az angolok felvétele csak jóval de Gaulle 1969-es bukása, sőt 1970-es halála után sikerült. Most pedig itt a rángás a kiválás körül, ami ma már szinte biztosan létrejön, ámbár megjósolható, hogy mindenkinek így lesz a lehető legrosszabb.

A piszkos akárhányak

Egy a gazdasági válságból éppen, hogy eszmélő, menekülthullámtól sújtott Európát igyekezett meglovagolni Orbán Viktor és a többi szeparatista újfasiszta. Arról ugyanis kár lenne vitatkozni, hogy az Uniót váratlanul érte a ’15-ös menekültválság, ámbár hihetetlennek tűnik, hogy a különböző külszolgálaton dolgozó diplomaták, vagy a „szolgálatok” ne jelezték volna előre kormányaiknak, mi várható. Európa, nem is vitás, bűnös módon hitt a megúszásban. Nem lett igazuk!

Ekkor jött Orbán és a többi fekete lovas, akik úgy érezték, itt az idő pányvát vetni a régi államok nyakára, még akkor is, ha azok számolatlanul öntik országaikba a pénzt, mert nem érték be a gazdaságival, politikai hatalmat is akartak.

Eltökéltségüket, csak megerősítette, hogy a világ legerősebb államában, egy kopaszságát titkoló ego-gombóc lett az elnök, aki maga is hasonló baromságokat beszél, mint európai elvbarátai.

A következő oldalon: Orbán elszabadul…