Állítsuk meg Feketét!

Volt egy ország, amelynek polgárai egymásnál csak az idegeneket utálták jobban, bár néha fordítva. Jelszó: állítsuk meg Feketét!

Egy szép napon,

bár lehet, hogy nem volt szép, az országot vezető miniszterelnök, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, bejelentette, hogy háború van. Az emberek hümmögtek és néztek ki a fejükből, mert nem ilyennek képzelték a háborút, de elhitték, mert a tv is megmondta, hogy bizony háború van.

Először csak a vezető, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, közvetlen politikusi köre kezdett arról beszélni, hogy a Fekete el akarja emészteni az országunkat. Az emberek megint csak hümmögtek és néztek ki a fejükből, mert bizony nekik semmi bajuk nem volt a feketével, eddig úgy gondolták, hogy ez is csak egy szín a sok közül, de elhitték, mert a tv is megmondta.

Egyre több helyen jelentek meg az állam kihelyezett plakátjai az adófizetők pénzéből, hogy Fekete, az gonosz, és tönkre akarja tenni a többi színt, és tényleg, csúf fekete plakátok voltak, közepükön egy nagy piros „stop” táblával. Az emberek, most is csak hümmögtek, de voltak, akik bizony félni kezdtek a Feketétől, főleg azután, hogy a kormánybarát oligarchák médiáiban sorra jelentek meg a hírek gyilkosságról, erőszakról, amit Fekete követett el, vagy feketébe öltözött emberek.

Alig telt el pár röpke év,

és az emberek már nagyon nem szerették a Feketét, a fekete ellenség lett. Vihar csapott le az országra? A Fekete volt! Nem készült el a Vezér, aki egyébként a legkisebb királyfi volt kedvenc stadionja időre?

A Fekete volt!

Hatalmas plakátokon és sokkoló reklámokban hirdette az illiberális kormány, ami amúgy keresztény volt és konzervatív, vagy éppen az, amit a politikai helyzet megkívánt, hogy a Fekete már külföldről is támad. Az emberek este már nem mertek az utcára menni, éjszaka, amikor sötét volt, remegve bújtak össze a vackaikon, a csecsemők, ha esetleg születtek, nem mertek sírni, csak kitágult szemmel figyelték az őket körülvevő feketeséget.

Mert a Fekete tényleg mindenhol ott volt!

…és az emberek rájöttek, hogy mennyire bölcs a vezérük, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, mert tényleg a nap 24 órájának jelentős részét a Fekete birtokolta.

A Fekete mindenhol ott volt már, ahová nem jutott fény, és bizony egyre több helyre már csak a sötétség jutott el. Az emberek rettegve keresték a Feketét, hogy elpusztítsák, és a Mészáros&Mészáros Ltd. által gyártott zseblámpákat hordták magukkal, aminek használatát kötelezővé tette az állam. Ekkor már a fejekben is átvette az uralmat a sötétség, vagyis a Fekete, az emberek pedig már bárkit, bármit megtámadtak gondolkodás nélkül (mert az már nem ment), akin, amin fekete színt láttak.

A Vezér pedig, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, kiküldte sokadik konzultációs levelét az adófizetők pénzéből, egyetlen kérdéssel:

„Akarja Ön, hogy a Fekete továbbra is fenyegesse hazánkat?”

Az emberek pedig megkönnyebbülve szavaztak „nemmel”,

és akkor a Vezér, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, kihirdette, hogy ez volt minden idők, meg azon is túl legsikeresebb népszavazása és törvényt hozatott 2/3-al, hogy a Feketét ki kell tiltani az országból, és azokat, akik együttműködnek vele el kell törölni végleg!

Persze voltak páran, akik még mindig tiltakoztak, ennek jeleként fekete ruhát húztak, fekete szalagot tűztek, de ezeket kikiáltották ellenségnek a Fekete ügynökeinek, listát készítettek róluk és azt mondták takarodjanak a „mi” országunkból!

Azután eljött egy újabb nap,

amikor a Vezér, aki egyébként a legkisebb királyfi volt, kihirdette, hogy a Lila is tulajdonképpen Fekete, és bár nappal volt, és talán sütött a nap is, a Vezér országára sötétség borult!

Hasonló

Ground Zero, avagy a magyar politika nullpontja