Banánköztársaság
Álom, álom, édes álom…
Azt álmodtam, de igazán, egészen egészen hihető volt, hogy a magyar egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói képviseletei közös fölhívást adtak ki.
Délutáni szunyókálásomból (nem is szunyókáltam, de hát a fikció…) egy rémálom riasztott föl.
Nem is értem, hogy álmodhattam ilyet – hogy jöhetett a fejembe, akár álmomban is, ilyen hajmeresztő ostobaság! Tiszta szerencse, hogy nem vittek diliházba…
Nem is tudom, merjem-e elmondani. De ha már belekezdtem…
Azt álmodtam, de igazán, egészen egészen hihető volt, hogy a magyar egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói képviseletei közös fölhívást adtak ki.
Még ilyet..! Na de a tartalom!
Általános oktatói és hallgatói sztrájkra szólít föl, mégpedig holnaptól kezdve. Nem törődik semmivel: se a „jogszabályokkal”, se mással.
Az ok: a CEU elüldözése ellen akarnak így tiltakozni. Meg az Akadémia szétverése ellen is. Meg az egyetemek elfoglalása ellen. Meg minden ellen…
Ráadásul azt mondják, határozatlan ideig sztrájkolnak – pontosabban addig, amíg a „kormány” meg nem változtatja „döntését”. Amíg nem mond le. Amíg nem adja föl magát…
Tudják, hogy az utolsó utáni pillanatban szánták el magukat erre a kockázatos lépésre, de most megteszik. Mit megteszik? – Még szolidaritást is kérnek a társadalomtól..!
Ilyen hihetetlen, zavaros marhaságot! Örülhetek, hogy egyedül álmodtam – így nem jelenthet föl senki…
Szerző
