Amikor az állam eladja a melóst

Az annyira szép amikor az állam csapja be a munkavállalóit. Mikor kiszervezi a tevékenységet, és ezzel átveri a melóst, aki jelen esetben egy „csak” vagyonőr.
Mondjuk a többi is csak.

Hogy ez hogyan történik?

Egyszerűen! És hol? Mindenhol! De nézzük a jelen példát. MÁV-HÉV Zrt biztonsági szolgálat. A vagyonőr egy biztonsági cég alkalmazottja , aki elnyerte az erre kiírt MÁV-HÉV biztonsági szolgálat által kiírt pályázatot. És máris egy alvállalkozónál találja magát. Be van jelentve jó esetben napi nyolc óra munkavégzés a számára. De huszonnégyet nyom le. Ezért bért kap. Fixet. Mondjuk olyan kilencszázat óránként. Egész nap, éjszaka, ünnepnap, hétvége nem számít. Szabadság? Táppénz? Cafeteria? Munka Törvénykönyve? Lóf@sz!

Tehát nyomja a vagyonőr a hónapokat, és ellenőrzik is a munkáját

Néha a nagy főnökség is ránéz a MÁV-HÉV biztonsági szolgálat felől és megkérdezi minden rendben, széklet, vizelet, ruha, miért alszik éjszaka? Mert huszonnégyezek b@szd meg, jár a pihenő, vagy csináld magad. Így keres a vagyonőr olyan két kilót egy hónapban. Tisztán.
Ha több órát nyom, akkor annyival többet.

Történik azonban egyszer

hogy lejár a biztonsági cég szerződése, vagy érvénytelen a pályáztatás, vagy nem működik a visszaosztás. A MÁV-HÉV Zrt biztonsági osztálya saját kézbe veszi a vagyonőrök munkáját. Az ajánlat a következő.

• Bruttó 310 ezer forint, plusz pótlékok.
• Hétvégeken, ünnepnapokon pótlék.
• Évi rendes szabadság.
• Cafetéria évi 300 ezer forintos határig.
• Nyugdíjkiegészítés.
• Tizenkét (12) órás munkarend.
• Túlóra.
• BKK, MÁV éves bérlet.

Ez azért már egy kicsit jobban hangzik. Csak nyugdíjast nem vesznek fel! Eddig voltak jók.

Már csak azt kellene megtudni eddig ez miért nem működött?

Összeértek közben a sínek? A munka ugyanaz, a hely ugyanaz, a ruha cserélődik, meg a név. Ez a bérkeret hol volt eddig, ki kapott belőle még? Miért nem a vagyonőr kapta meg ami jár neki? Hirtelen tudja az állami vállalat is foglalkoztatni azt akit eddig eladott, kiadott, kiszervezett, nevezzük akárhogy? Mondjuk a feltételek novemberig szólnak, utána ismét pályáztatnak. Mert utána nem fog a nap sütni, felszedik a sineket? Elfogy a picsi-pacsi, vagy átalakul? Ez is csak egy olyan gazdasági terület ahol a melós jár szarul, ráadásul az köpi szembe akinek adózik, akit eltart, akinek az lenne a dolga ne sérüljenek a jogai, ne legyen kiszolgáltatva.

Ez a fajta munkavégzés azonban már évtizedek óta így megy az állam háza táján is

Mondjuk mióta Pintér Sanyi „eladott” cége tarol ezen a területen a vállalási pénz az állami szektorban a duplájára nőtt. Csak az nem a munkavállaló zsebébe van. Csak remélni lehet a változást ha valaki munkavállaló, mert az csak akarat kérdése. Eddig az állam valahogy nem strapálta magát ebben.

Forrás