Kerítésen innen
Amire nem árt emlékezni 2026-ban, abban a bizonyos „fülke magányában”
A közszolgálat, ide érve a helyi polgármester, a térségi képviselőt, a kormány aktuális tárcájának képviselőit, a miniszterét, sőt a miniszterelnököt is, azért választottuk meg a „fülke magányában” és tartjuk el hónapról hónapra, hogy az érdekeinket maximálisan képviseljék. Úgy tűnik, ezt nem mindegyikük tudja, vagy érdekli. Ez derült ki a Dunaújvárosban éppen ezreket elbocsátó Dunai Vasmű kapcsán.
Alfabetikus sorrend?
Kedden reggel nyolc után már több tucat ember gyűlt össze a Dunai Vasmű kapuja előtt. Újabb elbocsátási hullám indult a Dunaferr egyik utódcégénél:
ezúttal 800 dolgozónak kellett távoznia, derül ki az RTL Híradóból. A múlt héten már 1700 embert küldtek el, így már több mint 2500 család érintett.
Sokan közülük évtizedek óta ugyanott dolgoztak. Egy férfi azt mondta, 1989 óta dolgozik a cégnél. Arra a kérdésre, hogy most mi következik, csak annyit mondott:
sehová nem veszik fel.
A dolgozók attól tartanak, hogy nem találnak új munkahelyet. A kormány korábban átképzési programokat ígért, ám erről egyelőre semmilyen információt nem kaptak az érintettek.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Közlemény”jeszty”
A Kormányhivatal közleményt adott ki a helyzetről, amiben azt írják:
„jelenleg is képzési lehetőségeket biztosít azok számára, akik új munkahely megtalálására törekednek”,
valamint hogy
„felvették a kapcsolatot a régió kiemelt foglalkoztatóival, hogy felmérjék a képzési kínálatot és a potenciális elhelyezkedési lehetőségeket”.
A magukat „fontosembernek” képzelők nem értek rá…
Mialatt a gyárban épp embereket bocsátottak el, a város másik oldalán sajtótájékoztatót tartottak. Soltész Miklós államtitkár és Mészáros Lajos, a térség országgyűlési képviselője a leendő köztéri szoborról beszéltek a helyi katolikus plébánia előtt. (Egy kamera és 3 fotós volt az „érdeklődő tömeg”. A projektet az állam -vagyis mi, mindannyian- 20 millió forinttal támogatja.
Az RTL Híradója megkérdezte, hogy a politikusok ellátogatnak-e a gyárhoz is. Soltész Miklós úgy fogalmazott:
„Teljesen természetesen a képviselő úr és azok, akik ezen a területen dolgoznak, az ő feladatuk, hogy segítsenek és ahogy eddig is segített a kormány biztos, hogy segíteni fog.”
Mészáros Lajos viszont nem tudott elmenni a Vasműhöz:
„Nem, mert egyéb programom van”.
A képviselő a híradónak arról is beszélt, hogy információi szerint a hengermű tovább működhet, és reméli, hogy a most elbocsátott dolgozók felét visszavehetik. Ha nem érkezik új befektető, Dunaújváros környékén körülbelül 2500 embernek kellene munkát találni – miközben információk szerint a régióban ennél jóval kevesebb betöltetlen állás van.
Emlékeztetőül…
A gyár története egészen a szocializmus idejéig nyúlik vissza: akkoriban a Dunai Vasmű az ország egyik meghatározó üzeme volt. A rendszerváltás után privatizálták, azóta több tulajdonosa is volt – köztük orosz és ukrán cégek –, majd néhány éve, állami segítséggel, a Liberty Steel indiai vállalat vette át. Komjáthi Imre, az MSZP elnöke szerint
„…egy nemzetgazdasági szempontból kulcsfontosságú iparvállalat ment veszendőbe a kormány hibás döntései miatt, miközben közpénz milliárdjait öntötték megbízhatatlan szereplők zsebébe, garanciák és kontroll nélkül. Most a következményeket a dolgozók viselik – állás nélkül, kompenzáció nélkül, remény nélkül.
A Dunaferr utódcégeinél, a Duna Furnace-nél és a Dunarollingnál megindult a felszámolási eljárás. A dolgozók – 2600-an – egyik napról a másikra kerültek utcára.
A magyar állam több mint 80 milliárd forint közpénzt öntött az üzemben gazdálkodó Liberty Steel kezébe, akik nem a termelést, hanem a CO-kvóták és állami támogatások megszerzését tűzték ki célul.
A legfőbb bírói fórum, a Kúria jogerősen kimondta: a dolgozók kollektív szerződése érvénytelen. Ez 12 milliárd forint elvesztett bért jelent. A munkavállalók hitelezőként szerepelnek a felszámolási eljárásban, de jóformán semmi esélyük sincs a káruk megtérülésére.”
