Banánköztársaság
Ujhelyi István: átláthatóság és szuverenitás? Kezdjétek magatokon, fiúk!
Nehéz lenne kiválasztani, hogy vajon mi jellemzi a leginkább a NER működésének és kommunikációjának stílusát: arrogancia, becstelenség, kétszínűség, netán felsőbbrendű leuralás. Sokféle küllem akasztható a tizenötödik éve korlátlan és felelős hatalommal bíró rendszerre, és mindegyik jogos is. A most részben gumicsontként bedobott „átláthatósági” törvény kapcsán nekem az aljas kétszínűség türemkedik előre: átláthatóságot, befolyásmentességet és szuverenitást kérnek számon – illetve bújnak ezek mögé -, miközben ezeket az elveket magukra egyáltalán nem tartják érvényesnek – kezdte szokásos vasárnapi nyílt levelét Ujhelyi István ENSZ-nagykövet (UN Tourism), közéleti influenszer közösségi oldalán.
Ebben persze tulajdonképpen sok meglepő nincs, hiszen tizenöt éve csalóként kiáltanak csalást, gyűlöletkeltőkként kiáltanak rendre gyűlöletkeltést, háborúpártisággal vádolnak miközben „szakítanak a béketevékenységgel”, átláthatóságot követelnek miközben perelni kell a közérdekű adatokért, korrupcióval vádolják az ellenfelet, de közben magántőkealapokba lapátolják ki a közpénz-százmilliárdokat. Átláthatóság és szuverenitás, fiúk? Kezdjétek magatokon, mutassatok példát!
Kezdhetitek rögtön például mondjuk az Alapjogokért Központ környékén
Az intézmény önmeghatározása szerint egy a kormánytól elvileg független „jogi elemző és kutatóintézet”, amely „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését” tekinti feladatának. Lehet, hogy így tekint magára, de kívülről egy olyan közpénztemetőnek tűnik, amely a Fidesz és a kormány politikájának elvtelen, propagandisztikus kiszolgálását, a kormánypárt nemzetközi kapcsolatainak fűalatti építését, haszontalan vagy elkergetett káderek eltartását végzi – méghozzá leginkább adófizetői pénzből.
Még az állítólag jakuzzis-szaunás-konditermes székházukat is áttételesen a magyar adófizetőknek köszönhetik: szívesen.
Minden személyi összefüggést nehéz lenne egyszerűen felrajzolni, de azért mégiscsak arról van szó, hogy ennek a cégnek a vezetője egyúttal a kormányzati kontroll alá hajtott médiatermékeket felügyelő alapítvány egyik irányítója is, miközben az Alapjogokért Központ másik, stratégiai vezetője meg névleg a fideszes propaganda-harcosokat kiképző Megafon egyik alapítója. (Na, ez utóbbinak a finanszírozása is megérne egy vizsgálatot…) A kormánytól való függetlenség jegyében ugyanez a stratégiai igazgató néhány éve a Fidesz európai parlamenti képviselőinek listájának is szerepelt; pechére annyira nem volt előkelő helyen, hogy ki is jusson az Alapjogokért Központ által egyébként pocskondiázott „Brüsszelbe”, mert pont az előtte lévő jelölt volt az utolsó, akinek sikerült még mandátumot szereznie a Fidesz-listáról az EP-be.
Szerencsére azért így sem kell folyton az árrés-stopos termékeket keresniük a boltokban, mert az állami támogatás számolatlanul ömlik hozzájuk. Arról, hogy az Alapjogokért Központ – illetve az azt működtető kft. – egészen részletesen milyen forrásokból, esetleg (külföldi?) mikro- vagy makroadományokból működik, nem lehet pontosan tudni.
Pedig van már madridi iroda is, meg magyar-lengyel zsebintézet, sőt, régóta épített amerikai partnerhálózat. A tényfeltáró sajtó munkájának köszönhetően tudhatjuk (őket akarják egyébként most többek között ellehetetleníteni a kormány és az őket kiszolgáló ilyen intézetek is), hogy sokmilliárdot kaptak feladatuk ellátására például a Batthyány Lajos Alapítványon keresztül, amely pedig a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodától kap jelentős forrásokat. Ez az alapítvány egyébként – amelynek első embere a szintén kormányközeli MCC-ben is felbukkan vezetőként – nemcsak az Alapjogokért Központot működtető kft.-t támogatja bőkezűen, de más intézeteket és szervezeteket is. Például egy olyat, aminek társelnöke egyébként a kormánypárti Mandiner főszerkesztője. Kicsi ország, kicsi elit.
Ami pedig a szuverenitást illeti
Azért az mégiscsak sajátos, hogy épp azok kiabálnak külföldi politikai befolyásról, meg guruló dollárokról, akik vállaltan szügyig kavarnak benne.
Az Alapjogokért Központ az egyik „motorja” például a kormányzati szinten kezelt CPAC-sorozatnak: ők szervezik a hazai eseményeket (hamarosan ismét lesz Budapesten egy ilyen illiberális-pride), a cég vezetője pedig rendszeres felszólalója, meghívottja az amerikai és más földrészeken tartott hasonló programoknak.
Mondhatnám, hogy amíg a négy fal között csinálják, vagy legalábbis, amíg a saját, leadózott pénzükből – lelkük rajta, nem zavar senkit.
De itt mégiscsak arról van szó, hogy a Fidesz-kormány nemzetközi építkezését és szívességbanki hálózatát egy olyan cég kezeli, amely tulajdonképpen alapvetően adófizetői pénzből működik. Mi meg nem erre adtuk azt pénzt, hanem – bocsánat a demagógiáért, de igaz – inkább kórházra, iskolára, tömegközlekedésre, szociális ellátásra. Azt pedig egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne hozzam fel:
nemzeti érdekről és szuverenitásról hangoskodnak, miközben ezeknek a trumpista CPAC roadshowknak az egyik díszvendége korábban az a George Simion volt, aki vállaltan magyargyűlölő futball-huligánból lett román politikus.
Akit a legutóbbi elnökválasztási kampányban még Orbán Viktor is nyíltan megtámogatott – ezt a hibát, sőt, a székelyföldi magyarokkal szemben elkövetett bűnt sokáig kell még mosnia magáról a Fidesznek. Hogy lehet egy magyargyűlölővel bármilyen közösséget, bármilyen közös színpadot vállalni? Vajon az Alapjogokért Központban vannak tükrök? Pedig egy csomó közpénzt kaptak a felújításra, csak vehettek volna belőle, hogy néha bele tudjanak nézni.
Egy normálisan működő, a közélet tisztességére valamit is adó országban
az olyan közpénzfaló politikai lerakatok elemzőit/szakértőit, mint például az Alapjogokért Központ, egészen bizonyosan diszkvalifikálná a nyilvánosság. A sajtó- és szólásszabadságba természetesen belefér, hogy mondjanak nyugodtan, amit gondolnak – pontosabban, amit diktálnak nekik, hogy gondoljanak -, de az önmaga paródiája, hogy a Fidesz-rendszerrel szembenálló ellenzéki közeg kapcsán követelnek átláthatóságot, politikai befolyásolástól mentességet és a kettős mérce megszüntetését, miközben fel nem vállalt, de világos politikai munkát végeznek és közben nem tudnak, illetve nem akarnak a nekik juttatott közpénzekkel sem tisztességesen és teljes transzparenciával elszámolni. Ezek az emberek nem harcosok, hanem sima zsoldosok. Abból is a gyávább, csak a gazda szoknyája mögül arrogánskodó fajta. Csak szólok, hogy ezeknek a cserélhető báboknak a kezét szokta egy megbukott rezsim először elengedni.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Szerző
