Banánköztársaság
Az egér-elefánt viccből ismert együtt dübörgés közben Orbán vajon tudja…..? – Napi Lendvaiságok
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most Trump megválasztásának hatását latolgatja Orbán-relációban ….
„Nyilván nem örülök Trump győzelmének:
egy szövetséges világbirodalom élén egy kiszámíthatatlan, handabandázó figura mindenképpen veszélyt jelent.
Amerika és a világ persze túl fogja élni, ahogy az előző ciklusát is. Orbán nyilván ráerősít majd saját (csökkenő) táborában a nagy testvér barátságával való hencegésre, eljátssza az egér és elefánt viccből ismert együtt dübörgését a hídon. Az valóban könnyebbség neki, hogy egy darabig nem kell számolnia az USÁ-ból érkező kritikára.
Sok más miatt viszont komolyan aggódnia kell
Trump győzelme éppen azt mutatja, hogy a választásokon a gazdaság állapota a döntő. Ami a magyar gazdaságot illeti, Orbán csak azért imádkozhat, hogy barátja a kampányban remélhetőleg össze-vissza hazudozott. Ismerve Trump személyiségét, ez nem is lehetetlen.
De ha véletlenül igazat mondott, akkor jaj az elrontott szerkezetű magyar gazdaságnak. És vele együtt a miniszterelnök gazdaságpolitikájának is.
A magyar gazdaság sorsa ma a (döntően német) autógyártáson és a kínai akkugyárakon múlik. A kormány mindent egy (pontosabban két) lóra tett fel. És mit ígért Trump?
- 10 százalékos védővámot minden külföldről jövő árura, ezen belül még többet az autókra. Az autóimport ellen egyenesen kereskedelmi háborút hirdetett. Ez a német gazdaságot sújtja elsősorban, a mi perspektíváink pedig köztudottan függenek a német mutatóktól. No pláne a német autógyártástól.
- A Fox Newsnak adott interjújában 60 százalékos vámot ígért a kínai árukra. Folytatni akarja tehát a Kínával való gazdasági háborút. Mintha nem igazán pártolná Orbán legújabb eszméjét a csodatévő gazdasági semlegességről.
- Az elektromos autókra egyenesen 100 százalékos védővámról beszél. Ó, de jó hír ez a mi akkugyárainknak…
Miniszterelnök úr, Ön vagy biztos benne, hogy elvbarátja egy hazug, össze-vissza beszélő alak, akinek egyetlen szavát sem szabad komolyan venni, vagy dalolva kíván asszisztálni a magyar gazdaság tönkretételéhez.”
„Ha Orbán még egy barátja győz valahol, nekünk annyi
Legutóbb Ficót segítette, az meg hálából bevezetné a a szlovákiai magyarokat sújtó nyelvtörvényt. Most Trumpot ünnepli, azoknak a kínai kapcsolatoknak az esküdt ellenségét, amelyekre a kormány a jövőt építeni akarja.
Ma természetesen mindent visz a nagy hír: Trump megválasztása. De azért azt se hagyjuk, hogy az előző napok fő híre (ami csak nekünk volt fontos, nem az egész világnak), rosszul égjen be a memóriánkba. Emlékszünk? A miniszterelnök Komjáthi Imre kérdésére, aki a román adatokat vetette össze az ennél rosszabb, hivatalos magyar adatokkal, azt javasolta: akkor költözzön Romániába. Mindenkinek Gyurcsány Ferenc egy 2006-os mondata jutott eszébe, aki az „el lehet menni” szavakkal tromfolt le egy sértett nagyvállalkozót. Akkor a Fidesz óriás kampányt csinált a dologból, a képsor nemrégiben is felbukkant egy gyurcsányozó kampányvideóban.
De ha már, akkor emlékezzünk pontosan
A két eset csak látszólag hasonlít. A lényeg különbözik. Akkor is, ha mai eszemmel úgy látom, az akkori miniszterelnök is hibázott: még a vita hevében sem kell ajánlgatni egyetlen magyar állampolgárnak sem a távozást. Mert még véletlenül se érthesse úgy bárki: a haza nem mindenkié. De Gyurcsány indulatát akkor értettem, nem is bíráltam.
Mert miről volt szó?
Az Érdekegyeztető Tanács ülésén a cégek által fizetett nyereségadó és TB járulék mértékén vitatkoztak. (Itt az első különbség: akkor még létezett Érdekegyeztető Tanács.) Az egyik nagytőkés sokallta a javasolt mértéket (ami persze szíve joga), és a kisebb szlovákiai terhekre hivatkozott, mondván, így majd a vállalatok oda fogják helyezni székhelyüket, és ott adóznak. Mire Gyurcsány:
„Persze, ott nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell fizetni annyi TB-t… De feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról. Itt lehet hagyni minket, kérem szépen.”
És mi történt most?
Komjáthi Imre elmondta: a gyerekszegénység 4 év alatt másfélszeresére nőtt. A magyar nyugdíjasok negyede a hivatalos mérőszámok szerint szegény. Lemaradtunk a minimálbérben is. Ehhez képest sorolta a romániai számokat.
Erre jött a miniszterelnöki „Költözzön Romániába!”.
Vagyis. 2006-ban a kevesebb közterhet akaró gazdasági elittel vitázott egy kormányfő. Nem szerencsés megfogalmazásban, de a nyugdíjasok, szegények érdekében lépett fel. 2024-ben fordított a szereposztás. A mostani miniszterelnök azt torkollta le, aki éppen a nyugdíjasok, szegények sorsát kérte számon rajta. A verbális kiutasítás nem a nagy jövedelmű elitet, hanem azt érte, aki a rosszul élő sokak nevében beszél.
Az első miniszterelnök -már tudom, rossz stílusban- de szolidaritásra hívott fel. A második a szolidaritást utasította el.
Szerző
