Kerítésen innen
Az esőisten kegyeibe fogadta az éhezőket – Ételosztás Debrecenben
„A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik.” /Ferenc pápa/
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján -ahogy tizedik éve teszi- Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta, a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat.
Vártunk mindenkit, aki számára segítséget jelent az ingyenes ebéd
Kértük, akinek a közelében rászoruló, nehéz sorsú embertársunk él, tájékoztassa arról, hogy a debreceni civilek megvendégelik őket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászoruló honfitársunkat.
A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégeink, töltöttkáposzta volt. Erre az ételre a szegényeknek nem futja, így igazi ínyencséget tálaltunk fel a számukra.
A koronavírus járvány miatt ügyeltünk a biztonsági rendszabályokra
A sorban állók mindegyike maszkot viselt, a távolságot is igyekeztek betartani, és mielőtt megkapták az ebédet, mindenkinek fertőtlenítettük a kezét. Mindenki nagyon fegyelmezett volt, néhányan nem hoztak maszkot, számukra adtunk a nálunk levőkből.
Sokan már a kezdés előtt egy órával ott álltak a tér fái alatt
Fél tizenegyre már közel százan nézték, hogy a kis ételosztó csapat előkészül az osztásra. Az ételosztás végére becslésünk szerint több mint 150 főt vendégeltünk meg. Sokan jöttek kisgyerekekkel, illetve vittek ételt otthon maradt hozzátartozóiknak is. Így a pontos számot csak becsülni tudjuk. De úgy gondoljuk, ha egyetlen emberen segíteni tudunk, akkor már megérte. Szerencsénkre az időjárás is kegyes volt hozzánk, az ételosztás kezdetére az eső is elállt. Az esőisten kegyeibe fogadta az éhező debrecenieket.
A korábbi ételosztásainkhoz hasonlóan megdöbbentő volt,
hogy egyre több kisnyugdíjas érkezett. Az ételre várok 90 százaléka egykor jobb napokat látott nyugdíjas volt. Nyugdíjuk arra már nem futja, hogy így hó végén meleg ételhez jussanak. Nagyon sokan elmondták, nem értik, miért nem segíti a magyar kormány az alacsonyabb nyugdíjasokat.
„Sokra megyek a megígért 13. havi nyugdíjjal, most nincs pénzem ennivalóra sem, éhen halhatok a kormánytól”
-mondta egy 70 év körüli hölgy.
„Orbán Viktor azt ígérte, hogy jobb életünk lesz 2010-után. Neki és barátainak biztos kolbászból van a kerítésük is, nekem még a rezsire sem igen futja, pedig egész életemben dolgoztam”
-tette hozzá a sorban mellette álló férfi.
„Mi csak teher vagyunk Viktornak, majd a választások előtt megint tele lesz az ígéreteivel a padlás”
-mondta nagyot legyintve egy rokkant nyugdíjas.
Ezek bizony húsbavágó kérdések, választ sajnos mi nem tudunk adni
Itt a járvány- mondták, de mi itt állunk egyedül, sokra megyünk az 1,2 százalékkal.
„Az emelésből havonta 2 kg. kenyérrel többet vehetek, de almából talán másfél kilóra futja”
-panaszkodott egy idős asszony. Talán meghallják azok is a segítségkérésüket, akik tehetnének valami érdemlegeset. Azt látjuk, hogy egyre erősebb a szegények jajkiáltása, mind többen nélkülöznek, élnek egyik napról, a másikra. Nem értjük, miért nem lehet a legszegényebbeket, a kisnyugdíjasokat jobban segíteni. Attól, hogy valaki szegény, nem lehet értéktelenebb tagja egy szolidáris társadalomban. De nálunk, ez manapság csak egy szép álom. A szegények zöme úgy érzi magát, mint a kivert kutya, ráadásul, még a jobb módban élők többsége, meg is szólja őket.
Sajnos minden alkalommal elszorul a szívünk,
amikor gyermekeikkel érkező szülők jönnek a térre. Így volt ez most is, legalább húsz gyermek várta türelmesen, hogy valamelyik szülője megkapja az ételt. Ott volt Ferike is, aki egyik külső városrészben él a testvérével. Egy debreceni hölgy, a kisfiú számára ruhát és ajándékot hozott, mert olvasta, hogy nemrég volt 6 éves Ferike. Voltak, akik ruhát hoztak, minden gyorsan gazdára talált. Hálásan köszönjük az adományokat.
Az ételosztás vége felé érkezett egy idősebb úr, egy bájos kislánnyal
Szóba elegyedtünk, a férfi elmondta, egyedül neveli az unokáját, igen nehéz körülmények között. Igyekszik a kislánynak mindent megadni, inkább ő nem eszik, de az unokája nem feküdhet le éhesen. Most voltak itt először, de a jövőben jönnek rendszeresen, mert nagy segítség ez is a számukra.
Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak
Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. A térre jövők többsége már személyes ismerősünk. A vendégeink tudják, ránk számíthatnak, hisz’ a közel egy évtized alatt, még nem maradt el egyetlen ételosztás sem. Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. Szeretnénk, ha többen is mellénk állnának, nem szelfit készíteni, hanem kétkezi munkát végezni a magyar társadalom legelesettebbjei érdekében. Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni.
Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.
Legközelebb november 29.-én várjuk a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat, nagy szeretettel. Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti. Mobil / a hét minden napján/ : 30 9841 963
Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma : Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2020
A debreceni ételosztók tisztelték, becsülték Bogdán Lászlót
Közülünk többen személyesen is ismerték, meggyőződhettünk emberségéről, elkötelezettségéről. Egy igaz ember volt, erényekkel, hibákkal. Biztosak vagyunk, hogy ott fenn, a mérleg serpenyője a volt polgármester érdemeit ismeri el. Amit adott a szegényeknek, azt senki sem veheti el. Bogdán Lászlóval együtt valljuk:
„Számunkra természetes, hogy ha tudunk, adunk. Életünk természetes része a gyengék, elesettek segítése. Nem várunk köszönetet, örülünk, hogy adhatunk.”
Szabó Zoltánné, az egyesület alelnöke.
Szerző
