Az optimista verzió zsákutca – ígéretek, amiket soha nem tartanak be

Álságos szakmai vita folyik arról, hogy mi vár a világ egyik leginkább megnyomorított nemzetére, ahol történjen bármi is, a nép, képtelen összeszedni magát, és rendet vágni a hatalomban, inkább megy a soha be nem tartott ígéretek, mint a saját útján.

Széchenyi:  „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.”

Nézve a messzi távoli Afganisztánból érkező híradásokat, hallgatva a felelőtlen ígéreteket, Széchenyi mondata visszahangzik a fejembe napok óta, igen, ez az igazság ugyan olyan érvényes ott is mint itt. A már említett szakmaiatlan szakmai vita arról folyik, hogy a „nyugati világ”, miként úszhatná meg az újabb menekült- és ne migráns áradatot. Nekem úgy tűnik szinte egyetlen politikus sem tanult a 2015-ös „népvándorlás” leckéjéből, pedig akkor az élet már bebizonyította, hogy az ilyesmit megúszni nem lett, csak felkészülten várni, és a lehető legkisebb kárra törekedni. Meg kell ígérni, önmagunknak és a világnak, hogy végre nem elsunnyogni akarunk egy drámai gondot, hanem megoldani..

„Hegedűs Arno nemzetközi jogász szerint főként Pakisztán és Irán esetében jelenthet valós gondot az afgán politikai válság nyomán kialakulófélben lévő menekülthullám. A szakember a Spirit FM Aktuál című műsorában elmondta, a tálibok számára döntő fontosságú lehet, hogy nemzetközileg – különösen a szövetségeseik és a térség meghatározó államai – elismerik-e a kormányukat.(…) Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány már az afgán krízis kezdetekor kijelentette, hogy nem Magyarország nem fogad majd be menekülteket, a szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi jog nem engedi, hogy életveszélyes országokba menekülteket küldjenek vissza befogadó államok. Hegedűs szerint a magyar külügy a menekülthullámtól tart, de úgy véli, Magyarországot ez nem fenyegeti.”

A legújabb hírek szerint a tálibok ahogy azt szokták is az amnesztiáról szóló  ígéreteiket megszegve máris házról házra járva szedik össze az amerikaiakkal és segítőikkel együttműködő afgánokat. Ezt a szörnyű lehetőséget látszik alátámasztani Csordás Illés őrnagy -szintén a Spirit-en-  aki maga is szolgált Afganisztánban :

„Ott a gyilkosság nem erkölcsi kérdés, hanem inkább hősiességet jelent” – magyarázta. Az afgánok emiatt nem is nagyon tudtak semmi pozitívat mondani róluk, „nem beszélve arról, ahogy a nőket kezelték, vagy a gyerekek oktatását. Ugyan a tálib vezetés azt ígéri, hogy ez most meg fog változni, kérdés, hogy ez valóban így lesz-e. „Én örülnék, ha betartanák, de nem sok jót ígérnek a hozzáértők sem” – mondta Csordás.

Kapcsolódó

Két gondolkodó és a kormányzati aparacsnyik ugyanarról, miközben Afganisztán pokollá vált