Az Orbán „lánykori képével” reklámozott gondos-óra gondatlansága… és még randa is

Eddig csak azt tudtuk fent nevezett cuccról, hogy baromi drágán szerezte be a regnáló a sokat kárhoztatott EU-s kisemberek pénzéből, meg azt, hogy listát vezet a „boldog” szépkorú tulajokról és persze, hogy Orbán Viktor arcképpel élesített levelével szállítják házhoz nem ritkán maguk a fideszes képviselők. Olvasónk leveléből kiderült, hogy humbug az egész….

Fájt, szúrt, megnyomtam a narancssárga gombot….

„Olyan dolog történt velem, amit mások okulása kedvéért írok Önöknek bízva abban, hogy a nagy baj elkerülése érdekében inkább a mentől számát tárcsázza az, aki bajban van. Gyerekeim unszolására és segítségével kitöltöttem az agyon-hypolt „gondosóra igénylő lapot”, ami meg is érkezett. Egy ideig dobozában tároltam, de „lemenőim” unszolására beüzemeltük a kormány ajándékát és ha nem is a karomon, de könnyen elérhető helyen tároltam a lakásban. A minap estefelé éreztem, hogy zsibbad a bal karom, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de amikor a lapockám környéke is szúrni kezdett és szédültem is rájöttem, hogy ennek a fele sem tréfa.

Ekkor jutott eszembe a „gondos” -mert így becézem- és azon melegében megnyomtam az erre rendszeresített gombot.

Olvastam, hogy olykor Orbán Viktor hangján „beszél” a drága, de nem, a vonal másik végén egy hölgy érdeklődött, hogy miben segíthet. Elmondtam neki töviről hegyire a bajom és megígérte, hogy küldi a segítséget.

Nyugdíjasok, futás a postaládához, érkezik az aktuális Orbán-JóKor (jókor?)

Csengettek….

A hívásról számított fél óra múlva megérkezett egy férfi és egy nő. Kicsit fura volt, hogy egyiküknél sem volt orvosi táska, sem egy nagy pakk megtömve EKG készülékkel, meg ami kellhet annak megállapítására, hogy volt-van-e infarktusom, vagy vak lárma volt az egész. Megkérdezték, hogy

„mi fáj”,

és közölték, hogy mivel múlóban vannak a tüneteim, ők elmennek, de okvetlen hívjam őket, ha a helyzet változik. Azt nem részletezték, hogy ha tényleg baj lett volna, mondjuk életveszély, mihez kezdtek volna. Összefoglalva a tapasztalataimat:

• nem orvosok jöttek
• nem volt náluk sem műszer, sem gyógyszer
• viszont 10 percig nem voltam egyedül.

Azt tanácsolom azoknak, akiknél nagy a baj, eszükbe ne jusson „gondosékat” hívni, hanem a mentőket inkább, akikről a sok probléma ellenére, amit velük kapcsolatban hallani elmondható, hogy viszonylag felszerelten érkeznek és legalább egy orvosláshoz valamilyen fokon értő van köztük.

A mázlista olvasó, aki magától lett jobban”