Az orbántalomról gajdicsolóknak

Nézd az arcát, amikor beszél. És akkor is figyeld meg alaposan, amikor egy szót sem szól, csak néz. A kezeit is vedd szemügyre, miként gesztikulál szónoklat közben, a hatalom hiúsága süt át vonásain, minden mozdulatán. Uralkodok, tehát vagyok. Ki merne nekem ellentmondani?

Az Arc

Fitymáló pillantások az alattvalókra, kézlegyintés, mint elintézési mód. Egyszavas cinikus kiszólás a kérdezőknek. Türelmetlen egyik lábról a másikra állás, ha valaki más beszél. Dölyfösség ellenfélnézőben és ásító lekezelés a papagájkórus bólogatóknak. Hívő lelkek felé kézcsókra nyújtás, ájtatos ábrázat a keresztényi gyülekezetben, majd odakint egy sercintés a józanészre való hivatkozással, hisz nem az a fontos, amit mondtam, hanem amit teszek.

Az öndicséret

Jó úton járunk, jobban teljesítünk, jók vagyunk és erősek, bátrak és egységesek, egy táborban egy zászló alatt. Nagy mellénybe öltözött önbizalom megalomániás megjelenése lépten – nyomon. Mert jobbnak hiszi magát másoknál, gátlástalanul küzd azért, hogy erőt mutasson bárki és bármi felett.
Elveit könnyen feladva váltott és vált irányokat, megtagadva, jobb esetben felejtve barátait, sorstársait. Arcáról csak úgy süt a mágikus gondolkodás, mások alárendelt lekicsinylése. Egy rég letűnt kor iránti nosztalgiázásba ágyazott hatalomvágy, a nemzetállamba való észnélküli beleszerelmesedés, a tőkés pénzügyi kamatrabszolgaság elleni küzdelem, az állandó harckészültség hirdetése, mind-mind ezt tanúsítják.
A vezérszerepben való tetszelgés, az én adom ki a parancsot, ti meg kövessetek című történelmi panoptikumból merített téveszme, amely nem az értelmiséget kívánja elsősorban megszólítani, hanem a széles tömegeket, furfanggal, a nekik kedvező képet felmutatva állandóan és elrejtve mélyen a kedvezőtleneket!

A jövő

A vizitdíjas népszavazás az már valami, de az alaptörvényről szólót mindenki felejtse el. A rezsicsökkentés az már döfi, de az élelmiszer és gyógyszerárak azzal egyidejű orbitális emelkedéséről már hallgatni kell. Nézd csak az arcát, amikor beszél. Amikor azt mondja, hogy a magyar nép bátor és erős. Amikor egységről beszél, arról a nem egészen kettő és fél millió, őt támogató voks mögötti erőről szaval, akik a magyar választópolgároknak egy harmadát sem teszik ki. De azért ő kijelentette, hogy még további 12 évre, vagyis 2030-ig tervez.
És mi lesz a valódi, több mint két harmaddal, akik másra szavaztak, vagy távolmaradásukkal vonták meg tőle a támogatást. Ennek az arcnak a harc kell, a birodalmi fővárosok elleni csatazajjal, a senkinek sem hagyjuk, hogy diktáljon nekünk óbégatásával, melyet tátott szájjal hallgat az őt támogató nép, az istenadta nép.
A nép, akik a nemzeti konzultáció feltett kéréseiben rejlő válaszokkal együtt bakapták a horgot már rég, amit a populista illiiberálisok kivetettek neki, keresztény alapokon. De mikor fogják meglátni ennek az arcnak valódi tartalmát a populista maszk mögött? Egy év múlva, vagy előbb? Harc kell neki. Ha harc, hát akkor legyen harc! 2019-ben újabb csatákkal, önkormányzati és európai fronton egyaránt.

Kapcsolódó

Orbán újabb goebbelsi beszéde – Védelmi pénz, Magyarország kifosztása