Azért a pénz az úr! – Ma lenne 88 éves Gyurkó László

Az Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyv megjelenése óta több mint két évtized telt el, ám ez az idő – változásait tekintve – ennél jóval több. Főhőse meghalt, s a halála előtti hónapokban szembesülnie kellett annak a rendszernek a végnapjaival, összeomlásával, amelyre az életét tette föl.  A József Attila- és Kossuth-díjas író, Gyurkó László, 2007. augusztus 25. óta szintén nincs már közöttünk. Ma lenne 88 esztendős. Ez az interjú akkor készült, amikor élete vége felé eltűnt a szemünk elől.

Gyurkó László ma lenne 88 esztendős

„Nem vagyok elfogulatlan. Nem is hiszem, hogy lehet a történelemről elfogulatlanul gondolkodni. Még a távoli századokról sem, nemhogy a közelmúltról. Nem is vagyok történész, s nem történelemkönyvet írok. Egy ember vázlatos portréját igyekszem megrajzolni, háttérben a korral. Átéltem azt a harmincöt évet, amióta Kádár János Magyarország egyik vezetője, s nem igyekszem elfogulatlan lenni, mert valamilyen formában magam is részese voltam e korszak örömeinek, hibáinak, eredményeinek, kudarcainak.” (Arcképvázlat történelmi háttérrel, részlet)

– Igaz, hogy távol tartom magam a társadalmi élettől, sőt, el is költöztem a fővárosból, azért köszönöm, a körülményekhez képest jól vagyok, és mint a találkozásunk helyszíne is mutatja, dolgozom – mondja Gyurkó László, akivel az Országos Levéltár büféjében, egy kávé mellett beszélgettünk.

– Mivel foglalkozik most?

– Hogy most? Immár tizenöt éve 1956-ról írok könyvet. Ez lesz az első olyan mű, amelyben föl vannak dolgozva a nemrégiben hozzáférhetővé vált kordokumentumok. Az ezer oldalas kötet a Szabad Tér Kiadó gondozásában, a könyvnapra jelenik meg. Ha leadtam, drámát fogok írni. A kaposvári Csíky Gergely Színház megtisztelt azzal, hogy fölkért, vegyek részt egy ugyancsak 1956-ról szóló, meghívásos drámapályázaton.

’56 az író felnőtt életének kezdete és vége volt

– Ön szerint mi történt 1956-ban?

– 1987-ben is megjelent egy könyvem erről az időszakról. Annak ellenére, hogy kádárista voltam, soha nem tartottam vagy neveztem ellenforradalomnak az akkor történteket. Tudja, a dolog többlépcsős volt, s ezért a különböző periódusai szerint sok mindennek hívhatjuk. A mai ismereteink birtokában már nem kétséges, hogy egészét tekintve forradalom volt. Az események cselekvő részeseként éltem át azt a korszakot. Mondhatni, az 1956-os forradalommal kezdtem felnőtt életemet, s ahogy elnézem, ezzel is fogom befejezni. Huszonéves fejjel számos emberi megrázkódtatásnak voltam tanúja. Ám ezeknek nem mindig ismerhettem a mögöttes tartalmát, mozgató rugóit. Más megérni egy ilyen történelmi eseményt, és megint más szinte óráról órára végignyomozni. Ma úgy gondolom, s ezt fejtem ki a könyvemben, hogy 1956 egy elfojtott forradalom folytatása volt.  Hiszen 1945-ben, a felszabadulás után, hatalmas változás történt: fölosztották a földeket, államosították a gyárakat, demokratikus parlament alakult. Aztán ezt a folyamatot elfojtották, s 1947-ben megkezdődött az elnyomás: visszavették a földeket, egypártrendszer lett, eltünt az alig megszületett demokrácia. Tehát ’56 októberében azt kívánták az emberek folytatni, amit még 1945-ben kezdtek el.

– Visszaemlékezve a Kádár-rendszer vége felé megjelent véleményekre, adódik a kérdés: konzultált-e Berecz Jánossal  és Pozsgay Imrével?

– Nem. Viszont előző, ezzel a témával foglalkozó munkámat be kellett mutatni Berecz Jánosnak. Különösebb baja nem volt vele, de megakadályozta, hogy a harmincadik évfordulóra jelenjen meg. Ráadásul azt mondta, hogy az 1956 elejei Kádár-beszéd nem jelenhet meg benne. De én ezt a történések és így a könyv szerves részének éreztem, és nem vettem tudomást a tiltásról. A kérdés – érdekes módon – többé nem került szóba.

– Írna-e a Kádár-könyvhöz hasonlót Horn Gyuláról vagy egy másik politikusról?

– Nem, mert egyikük sem érdekel. Egyébként is nagy tévedés azt mondani, hogy az Arcképvázlat történelmi háttérrel Kádár Jánosról szól. A háromszáz oldalból mindössze harminc foglalkozik vele. A többi Magyarország 1945 utáni történelmével.

A tiltás helyébe a pénz lépett

– Ha a jelenkori vezetőkről nem is, a rendszerváltásról megjelentetne  egy elemzést?

– Arról sem, mert a folyamat elemzése íróként hidegen hagy.

– Emlékszem, már a megjelenés napján pillanatok alatt elkapkodták a kötetét, hiszem olyan témát dolgozott föl, amit nem igazán ismerhettünk. Véleménye szerint manapság vannak-e még tabu témák?

– Az adminisztratív, kijátszható tiltás helyébe most egy másik, sokkal komolyabb tényező lépett: a pénz. Ahogy határt szab egy újságnak bizonyos témák megírásakor, hogy a megbírálni szándékozott mondjuk hirdetője a lapnak, akként befolyásolhatja a történéseket a kül- és belpolitikában egyaránt.

– Ugyan elméletileg annak idején nem volt ellenőrzés, de a gyakorlatban mégiscsak működött efféle szűrő. A Kádár-könyvet ki lektorálta?

– Óvári Miklós és Aczél György.

– Aczél Györggyel milyen volt a kapcsolata?

– Több évtizedes ismeretséget követően, élete utolsó öt esztendejében azt hiszem, a barátai között tartott számon.

A parlamentben harmadrangú kérdésekről vitáznak

– Gyurkó Lászlót a közvélemény nem csak íróként, hanem politikusként is számon tartotta, hiszen 1971-től 1985-ig országgyűlési képviselő volt. Ha most a lakóhelyén felkeresnénk, vállalná-e a jelölést?

– Semmiképpen. A parlamentben a rendszerváltás óta harmadrangú kérdésekről vitatkoznak, s az igazi döntések valahol másutt születnek.

– Döntések… A közelmúltban tisztújítás volt az írószövetségben. A most megválasztott vezetőség visszahívja az évekkel ezelőtt eltávozott írókat. Belép ismét a szövetségbe?

– Nem, mert az egész dolog engem már régen nem érdekel. Annál is inkább, mert az írószövetség sóhivatal lett. Politikai szerepe a rendszerváltozás óta megszűnt, pedig nem az a dolga. Ráadásul azelőtt sem volt ott valami nagy élet, de most aztán már végképp nincs.

– Ha az írószövetség nem, akkor esetleg más. Tagja-e valamilyen pártnak, vagy mozgalomnak?

– Értelmetlen dolog lenne. Sok év eltelt, amíg egyértelművé vált számomra: nem hiszek a polgári demokráciában. Szerintem történelmileg nincs jövője. De azt ne kérdezze, mi jön helyette. Mert arról fogalmam sincs. Persze új és más az én életemben már nem lesz. A világon mindenütt hatalmi és gazdasági harcok dúlnak, s ezekkel szemben ez a kis ország tehetetlen.

A polgári társadalom képtelen önmagán átlépni

– Ahogy a válaszait hallgatom, az az érzésem, hogy nem éppen optimista. Egyáltalán: komfortosan érzi magát?

– Gödön lakom, s jóval kellemesebbnek találom, mint Budapestet. Ez egészen más életforma. Persze az enyém már nem teljes élet. Nem is lehet az két infarktus és egy nagyon komoly műtét után. Szeretek barkácsolni, kertészkedni. Másfél évembe telt, amíg megcsináltam a házban a padlót és további másfélbe került az ajtók, ablakok lefestése. Kapálgatok, metszem a fákat, bokrokat, virágokat ültetek, játszom a két kutyámmal. Néha összejövök a barátaimmal,  s mint tudja, természetesen dolgozom.

– Ez bizony már egyáltalán nem a közéleti Gyurkó László. Kissé kiábrándultnak tetszik. Vannak még ideáljai?

– Némi. Lényegében azonosak az egykor voltakkal. Az ’56-os jövőkép egy független, demokratikus, szocialista Magyarország volt. Ezt szeretném ma is, bár tudom, hogy ebből nem lesz semmi, mert a polgári társadalom képtelen önmagán átlépni. Ahol a vagyonszerzés a legfontosabb, ott nem tudják megoldani a világ nagy gondjait.