Banánköztársaság
Balatonfüredi henteskeringő — nincs, nem adok, mit képzelsz?
Ezerrel jönnek a győzelmi jelentések, hogy vírus ide, vírus oda, dübörög a Balaton. A balatonfüredi nyaralók sincsenek kevesen. Van, aki szállodázik, de nagyon sokan bérelnek szobát, házat, apartmant. A magánszállásokon, bungalókban pedig dübörög az önellátás, ezt használják ki a helyi pöffeszkedő hentesek.
Az 1000 forintos lángos árnyékában (hú, de szép képzavar)
Úgy tűnik, hogy a helyi kereskedők -tisztelet a nagyon elenyésző számú kivételnek- Balaton-szerte a magyar nyaralókon akarják leverni azt a veszteséget, hogy a járvány miatt ezen a nyáron elmaradt a kopasztani való külföldiek rohama. Az árak a csillagos egekben, a kereskedelem és a szolgáltatások átlagos színlova viszont nagyon is „földönjáró”. A magyar meg izzad, fizet és eltűri, hogy a többség, mint fejőstehénre néz csak rá.
Balatonfüred több mint száz éve központja a turizmusnak, kezdetben a világhírű szívkórház vonzotta ide az embereket, majd lassan kivirágzott a turizmus minden szelíd és vadhajtása.
Ne kártyázz „kápé-zzzzz”!
Aki csak egyszer is kitalál az úgynevezett balatonfüredi „sorra„, -de a parton bárhol- ahol a világ giccsmestereinek művei tartják évi rendes fesztiváljukat, rögtön megérti, hogy többek között mitől is Magyarország, Magyarország, ugyanis ameddig a kormány a bankkártyás fizetésre buzdít, itt csak a készpénz az elfogadott. Vajon miért is drága NAV? Persze tudjuk, hogy 2021. január 1-től vége lesz ennek az állapotnak, legalábbis a törvény szerint, de szinte biztosra vehetjük, hogy a Balaton-part kereskedői megtalálják a bezárt nagy mellett a nyitott kiskaput.
Balatonfüredi töltött paprika
Nálunk a gyerekek a minap a nyár egyik slágerét, töltött paprikát rendeltek. Nosza, mi sem egyszerűbb ennél, irány a hentes. Előre felvérteztük magunkat, hogy mit mondunk majd a húsüzletben, ahol nem akarják kihajtani a darálóból az előző húst, de arra nem számítottunk, hogy aki nem eszi a disznót, nos az így járt….
A nagy láncok áruházaiban enyhén szólva is másodlagos frissességűnek nézett ki a darált pulyka, már ahol volt. Semmi gond, irány a hentes.
Az első „gyomrost” ekkor kaptuk, egy helybelitől megtudtuk ugyanis, hogy összesen -írd és mondd- 2, azaz kettő darab hentes működik Balatonfüreden. Nem baj, egyik jobb lehet, mint a másik, különben rájuk telepedett volna már a konkurencia. És nem, már megint túlgondolkodtunk az egészet. Első próbálkozásra azt kaptuk, hogy most a hentes nem ér rá darálni, mert rengeteg a munka, talán jöjjünk vissza estefelé. Megszégyenülve kullogtunk el és néztünk vissza az üzletre, ahol magányosan szomorkodott az agyonhajtott véres kötényű. Őt nézve, Rejtő Jenő Vanek B. Eduárdot bemutató mondata jutott eszünkbe „Ez az ember olyan rosszkedvű volt, hogy szinte sírt.”
Második tétel
A másik helyen kapásból közölte a bárdmester, hogy ő nem szokott szárnyast darálni. Kérdeztük, hogy akkor hova mehetnénk,
mert a „gyerekek töltött paprikát ennének, tudja milyen ez, magának is van nyilván.”
– rebegtette meg szempilláját az asszony. A hentes erre megadta a hely címét, ahonnan jöttünk, mire mondtuk neki, hogy azt már kipipáltuk. Ekkor csoda történt és a mi emberünk azt mondta, na jó, tegyenek egy kört a piacon és mire visszajönnek, megnézem mit tehetek. Ezzel persze kilőtte a lehetőségét is annak, hogy lássuk, mit és főleg hogyan darál. Visszatérve itt volt lemérve, becsomagolva a hús, mi hálát rebegtünk és távoztunk.
Balatonfüredi epilógus
Kedves magyar hentesek és vállalkozók, nyissatok boltot Balatonfüreden, ha odafigyeltek és jól csináljátok, a siker nem maradhat el, ugyanis nincs konkurencia, hiszen a meglévő „hálózat” még a szocializmus, a hiánygazdálkodás gyermeke, amikor mi, a vevők voltunk értük, és nem ők értünk.
Hajrá!
Szerző
