Blogbazár
Bauer Tamás: Sztrájk az Audinál
Sztrájkolnak az Audinál. Mint ma megtudtuk, a győri sztrájk miatt már le kellett állnia az ingolstadti törzsgyárnak is: nem kapnak motort Győrből, nem tudják készre szerelni az autókat. Ez így normális egy piacgazdaságban: a szervezett munkások sztrájkolnak, ha nem elégedettek a béreikkel.
Sztrájkolnak az Audinál. Mint ma megtudtuk, a győri sztrájk miatt már le kellett állnia az ingolstadti törzsgyárnak is: nem kapnak motort Győrből, nem tudják készre szerelni az autókat. Ez így normális egy piacgazdaságban: a szervezett munkások sztrájkolnak, ha nem elégedettek a béreikkel.
A magyar ellenzékben egyesek lelkesednek
az Audi munkásainak sztrájkjáért, példaképül állítják mások elé. Ez tévedés. Értem én, hogy szomorkodnak amiatt, hogy a januári tüntetésen beígért országos leállásból nem lett, és egyelőre valószínűleg nem is lesz semmi. Országos politikai sztrájk nem szervezhető, és nincs is rá széleskörű akarat. Ok, amióta ez a rendszer fennáll, persze lenne. Erő és akarat nincs.
Abban sem vagyok biztos,
hogy azok az ellenzékiek, akik most az Audi-dolgozók sztrájkjáért lelkesednek, okkal lelkesednek. Nem is tudjuk igazán, miért, pontosabban mennyiért sztrájkolnak az Audinál.
Amikor a szakszervezeti vezetőt arról kérdezték, hogy mennyit keresnek most, és mennyit követelnek, nem válaszolt. Azt mondta, ez üzleti titok. Aligha véletlen, hogy nem akarta a magyar nyilvánossággal megosztani az összegeket, hiszen azok ismeretében talán kevesebben tartanák jogosnak a sztrájkot.
Annyit árult csak el, hogy kevesebbet keresnek, mint az Audi más visegrádi országbeli gyáraiban, nem is beszélve a belgiumi gyárról. Ez biztosan nem elég ok az elhúzódó sztrájkra, hiszen a magyar bérszínvonal egészében alacsonyabb, mint a többi visegrádi országban kialakult bérszínvonal. Nem volt ez mindig így, valamikor csak Csehországban volt magasabb, mint nálunk, időközben azonban a lengyel és a szlovák bérszínvonal is megelőzte a magyart. Ahogy a gazdaság teljesítménye is.
Ebben benne van az Orbán-kormányok,
de benne az előző kormányok tevékenysége is. Márpedig egy multinacionális cég az egyes országokban az ottani bérszínvonalhoz igazítja a maga béreit is. Föléjük megy, sokszor nem is kevéssel, de csak annyival, amennyivel a megfelelően képzett és fegyelmezett dolgozók megszerzéséhez és megtartásához szükséges. A többi visegrádi országban ma már ehhez többet kell fizetnie, mint Magyarország egyik leggazdagabb régiójában. Így működik a nemzetközivé vált piacgazdaság.
Megismétlem a kérdést: vajon helyes-e az egykor kormányzó mai ellenzékieknek lelkesedni ezért a sztrájkért?
Szerintem nem. Amikor mi voltunk kormányon, akkor is voltak sztrájkok, és a mi kormányunknak is nehézségeket okozott azok kezelése. Mert a mi kormányunk idején sem lehetett annyit fizetni, amennyit a sztrájkolók követeltek.
A mindenkori kormánynak egy multinacionális cég és a szakszervezet bérvitájában semleges állásponton helyes maradnia, az ellenzéknek pedig úgy kell viselkednie, mint aki bármikor akár át is veheti a kormányzást. Vagyis semlegesnek kell maradnia a sztrájk ügyében. Azt érdemes kívánnia, hogy mielőbb szülessen olyan megegyezés, amely az Audi és a dolgozók számára egyaránt még éppen elfogadható.
Az olyan igényt pedig, hogy a multik itt is fizessenek annyit a munkásoknak, mint az anyaországban,
az ellenzéknek nem érdemes felkarolnia. Mert akkor a multinak nem érdemes idejönnie. És nem is fog. És mi fogunk rosszabbul élni.
És ha Győrben nem rendeződik gyorsan a konfliktus, akkor az Audi a következő nagyobb fejlesztést esetleg nem Győrben, hanem valamelyik másik telephelyén valósítja meg. Már attól is mi fogunk rosszabbul élni.
Szerző
