Békesi László: nem lenne korrekt, ha meggyőződésem dacára személyes jelenlétemmel is hitelesíteném a VB rendezőinek hibáit, mulasztásait

A közelgő atlétikai világbajnokság előtti napokban sok atléta barátom és egykori munkatársam érdeklődik nálam, hogy kilátogatok e a VB versenyeire, találkozhatunk e ismét az új atlétikai stadionban? Nemleges válaszomat többnyire szomorúsággal, néhányan értetlenséggel, sőt indulatosan, haraggal fogadják – írta Békesi László volt pénzügyminiszter, a Magyar Atlétikai Szövetség volt elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnökségi tagja.

Döntésem ugyan személyes jellegű, ezért okainak feltárásával nem kellene terhelnem barátaim és ismerőseim figyelmét, de ezek az okok és megfontolások messze túlnőnek az én személyes érzelmeimen, elhatározásomon, s ha kicsiben is, de kifejezik, szimbolizálják a mai magyar közélezi viszonyokat.

Ezért, valamint az esetleges félreértések, s főként félre magyarázások megelőzése érdekében

– bár erre kevés esélyem van – megpróbálom röviden összefoglalni elhatározásom elvi és konkrét okait.

1./ A VB szervező bizottságától, a MASZ-tól, ill. a WA-tól nem kaptam meghívást a versenyekre, nem kérdezték meg tőlem, hogy akarok e regisztrálni valamelyik versenynapra.
Kétségtelen, hogy ma már semmilyen szervezeti vagy aktív munkakapcsolatom sincs a sportág működő szervezeteivel. Az atlétika barátjaként és szurkolójaként ma már csak a média segítségével követem szeretett sportágam eseményeit, eredményeit. Utoljára éppen 10 évvel ezelőtt, a moszkvai világbajnokságot nézhettem meg az akkori IAAF meghívására az athletic family tagjaként. Ugyanakkor tény, hogy 1976 és 1989 között, több mint 12 évig részt vettem részben a MASZ alelnöke, majd elnökeként a magyar atlétika irányításában, szervezésében, a sportág fejlesztésében. infrastrukturális feltételeinek fejlesztésében, a sportág népszerűsítésében, a legjobb magyar atléták felkészülési és verseny feltételeinek javításában.

Tevékenységem és teljesítményem mai negligálása, méltatlan, megalázó és egykori munkatársaim számára is sértő. Kétségtelen, hogy sok nézőhöz hasonlóan én is megvehettem volna a belépőjegyeket a VB versenyeire, de ezt az alábbi megfontolások miatt nem tettem.

2./ Elvi – elsősorban sport szakmai, közgazdasági, gazdaságpolitikai és morális okokból – megfontolásokból kezdetektől fogva nyilvánosan is elleneztem a VB megrendezését, ill. egy indokolatlan méretű és költségű új atlétikai stadion felépítését.

a.) Sportszakmai érveim

A magyar atlétika jelenlegi színvonala, az élvonalbeli atléták tudásszintje nem teszi indokolttá a VB hazai megrendezését. Az élvonal menedzselését, versenyeztetését, a világ versenyeken és a meghívásos nemzetközi versenyeken való részvétellel, a korosztályos versenyek lehetőségeinek kihasználásával maradéktalanul ki lehet elégíteni. Ehhez nincs szükség költséges hazai VB rendezésére. A mai magyar élvonal tudásszintje legfeljebb 3-4 atléta számára ad reális esélyt arra, hogy a VB-on döntőbe – 1-8 hely – kerüljön. A 63 fős mamut csapat tagjai közül még 8-10 atlétának van esélye arra, hogy túljussok a selejtezőkön, ill. előfutamokon. A csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti, statiszta szerepet fognak játszani akkor is, ha esetleg megközelítik vagy túlszárnyalják egyéni csúcsaikat.

Megértem, hogy a csapatba került atlétáknak, edzőiknek és barátaiknak ez a lehetőség óriási jutalom és élmény, de ezért a lehetőségért túl nagy árat kell fizetnie az egész társadalomnak.

b.) Az új atlétikai centrum felépítése

Egyetértek azzal, hogy a ledózerolt és futballstadionná degradált Népstadion helyébe Budapestnek szüksége van egy nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas atlétikai stadionra – de nincs szüksége egy túlméretezett, pokolian drága, lényegében bújtatott olimpiai stadionra. (Még a holdról is látszik a sanda szándék: ezzel a stadionnal is bizonyítjuk, hogy képesek lennénk egy olimpia megrendezésére. Egyre többször hallhatjuk ezt az álmot emlegetni, légvárat építgetni a rendszer korifeusai részéről. Pedig vigyázó szemeinket Athénra kellene vetnünk. A görög gazdasági csőd egyik oka éppen a hatalmas költségekkel járó 2000 évi olimpia volt.) A magyar atlétika igényeit bőven kielégítette volna egy 10-15.000 kapacitású stadion, mint pl. a lengyel Bydgoszcban a kitűnően működő Silézia stadion.

A jelenlegi 40 ezre, majd visszabontás (!) után 20 ezres stadionra nincs szükség.

Azt sem kihasználni, sem gazdaságosan fenntartani nem lehet. Évente maximum 1-2 versenyt érdemes ebben a stadionban megrendezni – pl. magyar bajnokság, vagy a Gyulai memorial – esetleg egy-egy későbbi korosztályos világverseny rendezését vállani. Ezeket a versenyeket természetesen egy szerényebb stadionban is jól meg lehetne rendezni Budapesten és a vidéki atlétikai centrumokban – Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár – egyaránt. Az új stadion felépítése és fenntartása pokolian drága. A központi stadion beruházása eddig közel 250 milliárd forintba került, ami egyrészt még nem a végső összeg, másrészt nem tartalmazza a kapcsolódó infrastrukturális létesítmények – pl. közművek, közlekedés – valamint a a VB edzéshelyinek – MTK atlétikai stadion, TF atlétikai centrum – beruházásának, valamint a verseny rendezésének költségeit.

Az új stadion fenntartása és üzemeltetése tartós és hatalmas terhet ró az egyébként is eladósodott, hiánnyal küzdő költségvetésre. (Teljesen mindegy, hogy kinek a kezelésébe fogják adni a stadiont, az mindenképpen a magyar adófizetőket fogja terhelni.) Közgazdászként és felelős állampolgárként is elítélem ezt a felelőtlen költekezést. Egy napi anyagi gondokkal küzdő társadalommal szemben, tönkretett egészségügyi ellátórendszer, alkalmatlan közoktatási rendszer, ordító területi, regionális fejlettségbeli különbségek mellett bűn ez a pazarlás.

c.) Morális megfontolások

A VB rendezését elképesztő mértékű pazarlás és minden bizonnyal brutális korrupció jellemzi.

A túlárazott beruházásokon kívül, a minden képzeletet felülmúló és határt átlépő rendezvények, propaganda költségek, amelyek haszonélvezői a megbízásokat elnyerő NER vállalkozók és kiszolgálóik, további soha meg nem térülő költségekkel terhelik a magyar adófizetőket.

Azok a rablómesék, amelyek arról szólnak, hogy a VB rendezése a turizmus fellendítésével hatalmas bevételekhez juttatják a magyar gazdaságot, ill. megtérülnek az országimázs javulása révén, primitív szemfényvesztésnek minősülnek. Akár az idegenforgalom fellendítése, akár a nemzeti büszkeség ápolása nagyságrendekkel kisebb ráfordításokkal is elérhető lenne.

Az előző megfontolások miatt nem lenne korrekt,

ha meggyőződésem dacára személyes jelenlétemmel is hitelesíteném a VB rendezőinek hibáit, mulasztásait, arról nem is szólva, hogy fizikai fájdalmat jelentene látni a sok haszonleső, talpnyaló triumfálását a stadionban.

Félreértés ne essék: nem azért szurkolok, hogy sikertelen legyen ez a nagy vállalkozás. Éppen ellenkezőleg, abban bízom, hogy sikerül zavartalanul megrendezni a VB-ot, hogy a nézők magas színvonalú versenyeknek, kiemelkedő eredményeknek lehetnek tanui.

Mind ezeket nem a magyar rezsim legitimitásának erősítése érdekében remélem, hanem azért, hogy a világ legjobb atlétái, valamint a sportágat szerető nézők itthon és szerte a világban felejthetetlen élménnyel gazdagodjanak, hogy a sok önzetlen és nagy munkát végző szakember munkája, akik lebonyolítják a VB-ot, eredményes, sikeres legyen.

Nem tagadom, fáj a szívem, hogy nem lehetek jelen ezen a VB-on, hisz életemben minden bizonnyal utoljára lett volna lehetőségem a versenyek megtekintésére. Ez azonban már valóban csak az én személyes ügyem.

Forrás

Kapcsolódó