Berki meg Alekosz édes élete és a Buci-piramis

Még a Kétfarkú Kutyapárt sem volt képes felrázni ebből a tespedtségből az embereket, hát még az arabos farsangi jelmezekbe bújt közéleti bohócok és tuaregek, csápolóikkal együtt, a tüntetés meg olyan dolog amiről ne is beszéljünk.

A helyzet egyik oldala

A helyzetelemzésre vannak nálam avatottabb és illetékesebb személyek is. Azért a véleményemet közreadom, hátha jó lesz valamire. A közvéleményt ma inkább lázba hozza Lagzi Lajcsi sorsa, akár Berki és Alekosz édes élete, a Buci-féle piramis, vagy Havas zaklatott élete, mint a tüntetésekre való felhívások. Ez ismét bizonyítást nyert. A tömeg altatva és zsibbasztva van rendesen. Még a Kétfarkú Kutyapárt sem volt képes felrázni ebből a tespedtségből az embereket, hát még az arabos farsangi jelmezekbe bújt közéleti bohócok és tuaregek, csápolóikkal együtt.

Sem a Bartus-féle tengerentúli egybemosások, sem az ötös párttagkönyves cöfös brüsszelezései, a bukott baloldal lejárt szavatossági idejű szlogenjénak kánonban való szavalatai nem ütnek rést az előítéleteken, sőt, csak hizlalják azokat. Így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a tegnap még a Klubrádiót dicsőítők ma már a Civil rádiót ajnározzák, a tegnap még forrón DK szimpatizánsok, ma már egy jobboldali konzervatív párt hívására vacognak a téren egy tüntetés örve alatt. A tájékozatlanság okozta tudatlanságot immár nem csak a Fidesz-KDNP, vagy a radikális jobboldal használja ki, de a magukat demokratikusnak tartó ellenzéki erők közül is egyre többen visszaélnek ezzel.

Hány tüntetés ér vajon egyetlen egy szavazatot? Pótolhatják-e a tüntetések majd 2018 tavaszára azt, hogy mennyien mennek el és kire adják le voksukat.

Olvasom a kommenteket azokon az oldalakon, amelyek csoportjaikat mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt a demokratikus ellenzéki oldalhoz sorolják magukat. Elkeserítő, ami ott van. Nem idéznék a mindenki előtt ismert, és olvasható, előítéletes, elfogult hozzászólásokból. Csak annyit jegyeznék meg, hogy siralmas, ami ott folyik. Az ember akár azt is gondolhatná, hogy sokan azzal a szándékkal lépnek be egy-egy ilyen csoportba, vagy vetetik fel magukat, hogy aztán ott bomlasszanak, trollkodva, uszítva és gyűlölködve, ahol csak tudnak, sorvasztva a demokratikus oldalt, a mostani hatalom legnagyobb kárörömére!

A helyzet másik oldala

Most értesültem, hogy a gőgős, arrogánsoknak oltárt is biztosító egyházi kegyencek egyházi elöljárókkal egyeztetett döntése után, sem megemlékezést, sem szentmisét nem tartanak a Holokauszt emléknapján. Ezt nyilatkozta a Nagyboldogasszony főplébánia-templom plébánosa. A gőgösek visszavonulásra kényszerítették a Horthy imádókat. Emlékeznek? Az arrogáns gőg le@ecizett kormányfője még 2010-ben a plagizáló elnökhöz szólva ezt írta: „Isten legnagyobb verése és talán legszigorúbb büntetése a rangkórság, a hiúság és az önimádat.” Szépen vagyunk, mintha már előre látta volna későbbi önmagát.

A világ szégyene, a csepeli rezsibiztos, szégyenszemre a nemzetbiztonsági bizottság fideszes élenjárója a minap megismételte, hogy az egyik ellenzéki vezető nem kívánatos személy a bizottsági ülésen. Nem is vett részt az illetékes fideszes tagság emiatt az ülésen, így aztán határozatképtelen volt az egész. Így bújtak ki a nem létező „Soros-terv” tárgyalásáról a gőgös arrogánsak.

Németh Szilárd Fidesz-alelnök és a többi kormánypárti bizottsági tag kivonult a nemzetbiztonsági bizottság mai üléséről, Németh egy újságírótól értesült arról, hogy Molnár Zsolt bizottsági elnök levelet írt Soros Györgynek, amelyben kérte, a milliárdos tisztázza, van-e Magyarországra nézve releváns terve, és mi az igazság azzal kapcsolatban, amit a kormány állít. Németh Szilárd erre azt mondta, innentől kezdve nemcsak Szél Bernadett LMP-s társelnök, hanem Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke is nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Németh szerint a levéllel Molnár túllépett a hatáskörén – adta hírül a hvg. hu.

A helyzet az, hogy nem mehet tovább úgy semmi, mint eddig! Sem a Parlamentben – amelynek üléseiről a nyilvános közvetítéseket leszűkítették rendesen –, sem a demokratikus ellenzéki erők kapcsolatában, sem fennálló rendszer internetes kritikájában! Megújulásra van szükség minden demokratikus ellenzéki területen – azonnal! És legfőképpen jó helyzetfelismerésre! Arra például, hogy a tüntetések pillanatnyi hatásai felérnek-e a 2018-as választásokra való felkészüléssel, az urnák előtti megjelenés fontosságával és az ott leadott voksok tartalmával!

Akkor most mi a helyzet? Mire is kellene a helyzet ismeretében már most összpontosítani? Vélemény-cunamira nem számítok, de a téma azért megérne egy misét, ha nem is olyat, mint ami most szerencsére elmarad!